A jóval később, 2006-ban megjelent Cho Oyu 8201m: Field Recordings from Tibet című korongon nem tudom, ez az anyag hallható vagy sem, mindenesetre elég jó lett, részben valóban field music, de azért a Biosphere-re jellemző ambient is megjelenik benne.

Ismerkedésnek: Geir Jenssen: Cho Oyu 8201m: Field Recordings from Tibet – [nOvA-exPrESs]

A helyszín a Zappa Café volt, az egykori TilosazÁ – jómagam most jártam itt először, viszont kapásból megtetszett: a tulajdonképpeni koncerthelyszín a pincében bár elég kicsi volt, viszont szőnyegek és babzsákok, puffok várták a látogatót a pihenéssel egybekötött koncertre. Mondhatni, tökéletes helyszín volt egy olyan zenéhez, amit talán a legjobban az ambient gitárokkal, vagy a mesekönyv-aláfestő zeneként tudnék definiálni.

A bemelegítést a győri Rosa Parks kezdte, akik a “hagyományosabb” post-rock vonalon mozognak, ha jól tudom, az Explosions In The Sky nevét szokták emlegetni velük kapcsolatban – végülis van alapja a hasonlítgatásnak, ugyanis alapvetően instrumentális, lebegős zenét játszanak ezek a kifejezetten fiatal srácok, és nem is rosszul.

A következő fellépő a Csehországból érkező The Ills volt, akik szintén hasonló zeneiséget vittek a színpadra, jellegzetes post-rock alapokból építkező, instrumentális szerzeményeket adtak elő szintén kifejezetten fiatal arcok, akik koncertjük vége felé kislemezükkel is megajándékozták a közönséget.

Az est csúcspontja, az Ólafur Josephsson által vezetett Stafrænn Hákon most négytagú zenekarként mutatkozott be, műsorukhoz talán jobb helyszínt nem is lehetett volna találni, hiszen ezt a végtelenül békés, mesekönyvbe illő, szendergős zenét bizony kifejezetten jó volt a babzsákokon, matracokon elnyúlva hallgatni. Ez a hatás amúgy a keverősre is nagy hatással lehetett, hiszen ő szó szerint elszenderült, és nem volt sok kedve a pultot támasztani. Ettől függetlenül kifejezetten jól sikerült a koncert, a négy szimpatikus, barátságos zenész csendes, atmoszférikus áramlattal töltötte be a kicsi, ám a zene által végtelenné nyíló teret. A Stafrænn Hákon esetében nem a vulkanikus, rideg táj jut az ember eszébe, hiába a hideg észak egyik legkülönösebb szegletéből származnak, sokkal inkább valami álomszerű, elfelejtett, kicsi világ kel életre játékuktól. Néha olyan, mintha mondjuk egy hároméves varázsló elvinné a felnőtteket egy másik, sokkalta érdekesebb világba.

Dokumetációként álljanak itt a koncerten készített fotóim.

Stafrænn Hákon koncertfotók:

Az izlandi zenekarok egyébként általánosságban elég különös szegletét adják a mai (nem csak) underground zenéknek, úgy tűnik, az egyedülálló földrajzi származás többnyire muzikálisan is megnyilvánul, a mainstrem előadóktól kezdve, mint a jól ismert Björk és Röyksopp a post-rock és experimentális alkotókon keresztül – pl.: Sigúr Rós, Stillupsteypa – az underground (egykor black) metalig, mint a Sólstafír – mindannyian kifejezetten eredeti alkotásokkal jelentkeznek, teljesen sajátos atmoszférával.