A lengyel Blindead már sokkal inkább, ők sötétben nyomatták az előzőnél jóval sötétebb tónusú, kissé Neurosis ízű, néha death metalba csapó zenéjüket.

A főattrakció, a Rosetta koncertje már a kezdés pillanatában megmutatta, mire számíthatunk – a Red in Tooth and Claw kolosszálisan zúdult ránk, miközben a közönség és a zenekar szinte azonnal egymásra hangolódva, szinte eggyéválva élte át az estét, amiről szinte beszélni is nehéz. Ami biztos, hogy a Rosetta az egyik legjobb koncertzenekar, amit valaha is láttam, szimpatikus tagokkal, energikus előadásmóddal. Koncertjükön egy másodpercnyi rész sem volt, amit unalmasnak, feleslegesnek lehet nevezni, ellenkezőleg, szinte megállt az idő a Rosetta játéka alatt.

A basszgitáros időnként a közönségben érezte jól magát, M. Armine pedig több kilométert is lefuthatott az apró színpadon, “futását” legfeljebb a samplerek, összekötő hangképek belövésekor szakította meg fél percre.

A végén, a visszatapsolásnál szerintem kissé meg is voltak hatódva, állítólag az usa-ban nem ehhez a fogadtatáshoz vannak szokva.

Erről az estéről kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, hiszen a Rosetta asztronautái mindent megtettek annak érdekében, hogy egy felejthetetlen élménnyel gazdagítsa az egyéni, hömpölygő zenéjükre szomjazó magyar közönség itt megjelenő tagjait.

Az egyértelműen a Wake/Lift címre hallgató, 2007-ben megjelent lemezre koncentráló csapat hihetetlen teljesítménnyel nyomta végig az estét, mind a zene, mind a színpadi munka tekintetében. Ezt bizonyíthatja a Rosettáról készült néhány videóm (sajna a minőség olyan, amilyen).