Plasma Pool – False The Saints – R33 klub

Void Ov Voices / Csihar Attila

Hexvessel koncertvideók

KULTFEST 2011.

1. nap: DÜRER KERT – Augusztus 17.
Tombs (USA)
The Secret (Olaszország)
Wasted Struggle
Torn From Earth

2. nap: SZABAD AZ Á – Augusztus 18.
Hexvessel (Norvégia, UK)
Void Ov Voices (Csihar Attila)

Hexvessel

Úgy látszik, a norvég black, avantgarde metal egyes képviselői kezdik maguknak felfedezni a mostanság leginkább “gothic americana” vagy “alt country” néven ismert műfajt, először az egykori In The Woods… énekes jelentkezett a Transit névre hallgató bandával, nemrég pedig a kísérletezősebb kedvű norvég zenekarokból- DHG, Virus, Ved Buens Ende, Code – ismert Khvost állt elő Hexvessel nevű formációval, ami szintén magán viseli e műfaj jegyeit – igaz, itt azért a 70-es évek pszichedeliája jóval erősebben rányomja bélyegét a Dawnbearer című bemutatkozó lemezre – amiről azt is mondhatnánk, hogy a két említett zenei világ metszéspontján született.

Hexvessel - Invocation Summoning videó

A Hexvesselt 2011.08.18-án nézhetjük meg élőben a Kultfest névre keresztelt kétnapos rendezvény második napján a Szabad az Á-ban, ahol Khvost formációja mellett Csihar Attila is fellép (Khvost nagy példaképe, mintha valahol azt olvastam volna, hogy kifejezetten az ő kérésére lesz itt Csihar mester) saját projectjével – a Void Ov Voices gyakorlatilag Attila saját hangjából vett samplerek élőben történő manipulációja. Az Ulver előtt láthattuk már az A38-on. Torokének, mantra és a jellegzetes Csihar-hang tömény kivitelben – tudtommal még nincs kiadott VOV hangzóanyag, viszont volt már pl közös fellépés a japán zajcsászárral, a Merzbow-al.

Void Ov Voices / Csihar Attila, az Ulver előtt

Tombs

Az első nap fő-fellépője borús, kicsit a Celtic Frost-hoz is hasonlítható, de sludge stílusjegyeket is hordozó zenével.

Tombs - egy kis ízelítő

A Sunn O))) sokkal inkább egy állapot, mint csak zene. Talán leginkább egyfajta köztes állapotként lehetne leírni, ami valahol az élet és halál között lebeg,  ami a megfelelő hangulatban hallgatva egy olyan helyen tartja az embert, ahova bizony nem minden nap lép be.

Többnyire az elektronikus zenék egy részénél (drum and bass, breakbeat) szokták mondogatni, hogy leszakad a basszustól a fejed, gyomrozó basszus, stb… – nos, az összes dj-t el lehetne küldeni tanulmányútra egy Sunn O))) fellépésre, mert hozzájuk képest kevés fogalmuk van csak a mély hangok mibenlétéről. Egyszerűen össze sem lehet hasonlítani a szintetikus basszussal ezt a fajta mélységet, ami a hangszerek és az erősítők tökéletes összjátékával keltett hanghullámok segítségével behatol az emberi szervezetbe – és persze a lélek kevésbé ismert bugyraiba is. Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy közben nem válik  hatásvadásszá.

Az előadás felvezetésére az Eagle Twin volt hivatott, meg kell hagyni, ők sem játszottak gyenge zenét – ráadásul mindössze két ember volt a színpadon, egy gitáros és egy dobos, de ez a két hangszer elegendő volt egy valóságos húsfal felépítéséhez – nesze nektek ikergitáros, háromgitáros heavy metálosok!

A hatásos előhangolás után egy kis idő elteltével sötétbe burkolózott a hajó, majd a háttérből felhangzott egy mantra, ami a gomolygó füsttel, a prehistorikus monolitként a színpadon álló gigantikus hangfalak és erősítők puszta látványával együtt úgy 5 percen át segített felkészülni arra, ami ezután következik, amit igazából nem lehet leírni, csak körbejárni.

Lassan kirajzolódott a ködben a három csuklyás alak, a formáció két állandó tagja, Stephen O’ Malley és Greg Anderson, a kütyükért, effektekért és a fel-felbukkanó harsonáért pedig a Sunn O)))-ra nagy hatást gyakorló Earth -ből Steve Moore felelt. Már az első hangok olyan erővel dörrentek meg, amilyet idáig még nem hallottam – és szerintem sokunk nem hallott idáig. Némi idővel aztán egy füstoszlop közepén megjelent Csihar Attila, aki innentől kezdve iszonyatosan szuggesztív módon, akár egy mágus vezényelte a végig a szertartást, aminek számomra talán a csúcspontja volt, amikor közel negyed órán át különböző torokéneklési technikákból kaptunk ízelítőt (bizony, volt itt a tuvai / mongol Sygyyt és némileg a tibeti stílushoz hasonló Kargyra is) – Attila még a “finomabb” hangokat is hangorkánná változtatta egy időre, de úgy, hogy a hajó rezonált tőle! Borsózott a hátam, nem is kicsit…

Attila megjelenése már önmagában megér egy misét, a kavargó füstoszlopban állva eleinte “csak” egy, a társaihoz hasonló csuklyás szerelésben láthattuk, majd egy Cthulhu-maszkkal jelent meg – előadása közben pedig  ruháját a füstbe merítve, majd azt karján, ruhájának résein kiengedve leginkább túlvilági lényként hatott közönségére.

A későbbiekben pedig, ahogy azt már számos Sunn O))) koncertvideón és fotón láthattuk, szalmazsákba bújva, fának öltözve celebrálta tovább a szertartást. Fejéből, a mikrofonállványból ágak, gallyak nőttek ki, ezeken ráadásul még egy szép kis holló is helyet kapott.

A koncert során lényegében mindent megkaptunk, amit a Sunn O))) -tól megkaphatunk – a ködben hömpölygő négy zenész közel másfél órás játékkal tette próbára hallójáratainkat és gyomrunkat – hallottam olyan jelenlévőkről, akik nem mertek a hajó koncerttermének bejáratánál tovább jönni – nos, ők rossz lóra tettek, mert bár nagyon hangos volt, de nem annyira, hogy elviselhetetlenné váljon, ráadásul ennek a zenének nincs is másképp értelme.

A két gitáros úgy bánik hangszerével, hogy az lényegében megszűnik gitárnak lenni – Stephen O’ Malley és Greg Anderson keze alatt a hangszerek átalakulnak valami audiofónikus őrlőgéppé, néha olyan hangokat produkálnak, minta valami hatalmas erőgép (mondjuk egy Rába Steiger, vagy Zetor Crystal…) lenne rákötve az erősítőkre. Tulajdonképpen lassú, őrlő riffeket játszanak (ezek alapja valahol nagyon mélyen a Doom és talán a korai Celtic Frostra jellemző témákból merítkezik, de hangsúlyozom, csak nagyon mélyen) – melyeket gerjedésekkel kombinálva érik el azt a hatást, amitől egyeseknek állítólag a gyomra is liftezésbe kezd, és bizonyos esetekben akár a belső tartalom is távozik valamelyik irányba – itt nem tudok róla, hogy lett volna hasonlóra precedens, mindenesetre az biztos, hogy húsig hatol, ami az erősítőkből jön – az ember pedig csak rezeg, és rezeg…

Sunn O))) koncert – videók:

Ráfoghatom vajon a Sunn O)))-ra, hogy remegett a kezem…?

Talán a legjobb kifejezés az volna, hogy teljesen új dimenziókba helyezik magát a hangot, ami ezáltal túllép a zene, és egyúttal a művészetek határain.
Valami sokkal magasabb – mélyebb történik a Sunn O))) forró, bugyogó üstjeiben, mint úgy általában az emberi produktumok többségének esetében.

Sunn O))) a wikipédián

• - A VHK következő vágtája Szeptember 26-án lesz az A38-on,
• - a Vágtázó Csodaszarvas következő fellépésére Október 3-án, szombaton kerül sor a Fonóban,
• - a Hyperborea sorozat keretében Október 1-én lép fel a Gyárban a Der Blutharsch, mellette pedik minden idők szerintem legalábbis – egyik legjobb post-industrial formációja, a Deutsch Nepal, valamint a  Bain Wolfkind.
• - az izlandi Sólstafir Október 4-én látogat meg minket a Code és a Secrets Of The Moon társaságában (Diesel Club), végül
• - Október 27-én érkezik hozzánk az Eagle Twin felvezetésével a Sunn O))) – ha jól tudom, Csihar Attilával, a helyszín itt is az A38 lesz. A Sunn O))) budapesti koncertje – fotók Csihar Attiláról, az erősítőkről és a Sunn O))) csuklyás papjairól

A koncertekről már múlt időben beszélhetünk, az alábbi oldal(ak)on írtam róluk:

A Deutsch Nepal koncert beszámolója fotókkal, videókkal