Jarboe és zenekara utolsó nagylemezének, a Mahakalinak megfelelően igazán erőteljes, gitárcentrikus programmal jelentkezett, ami nem volt ellenemre, ráadásul rendkívül jó zenészekkel találkozhattunk, akik között a doboknál Eric Wunder, a Cobalt frontembere volt látható/hallható. Már-már olyan intenzitással játszottak, akár egy sludge csapat, persze azért más gitártémákkal, és alapvetően nagyon egyedi zenével.

Jarboe karakteres személyiségének megfelelően celebrálta Kali himnuszait és az apokaliptikus hangáradatot – egyik pillanatban szinte mozdulatlanul, míg máskor a közönségben elvegyülve hallatta egyszer angyali, máskor démoni hangját.

Csak egy baj volt: amikor kezdtek igazán belemelegedni, abbahagyták. Ez körülbelül háromnegyed órás játékidőt jelent, és hat szerzeményt, ha jól emlékszem – de igyekszem nem panaszkodni, mert az viszont felejthetetlen volt. Egy biztos, a minőség rovására nem ment a rövid játékidő.