A sziklás réten augusztus elején dúl a vegetáció, számtalan szöcske és lepkefaj teszi változatossá a képet, miközben erős hangú kabócák dalolnak a háttérben valamelyik tölgyfán.

Ami azt illeti, be is igazolódtak sejtéseim, és valóban egy olyan fesztiválon vehettem részt, amire még nagyon sokáig emlékezni fogok. Egyrészt a fantasztikus fekvés – 500 méter felett azért elég kellemes az idő és a levegő – , másrészt pedig a változatos, nívós fellépők, akik közül alig volt külföldi, viszont a magyar előadók jó része rendkívül erős volt. Számomra a VHK / Vágtázó Életerő, Scivias és Pozvakowski. hármasa volt az, ami kapásból meggyőzött, hogy menni kell – és természetesen nem is csalódtam, mindannyiuktól színvonalas, tartalmas és erős koncerteket láthattunk, ezekből egy kis ízelítőt kívánok nyújtani az alábbi lejátszólistával.

httpvp://www.youtube.com/view_play_list?p=7E2E9F4D842B8079

Természetesen a “nagy” fesztiválokhoz képest nem volt akkora nézősereg, kivétel talán a VHK napját, ami azért rendesen a Mátrába hozta az embereket, szerintem kb. ötszázan lehettünk, bár nem a számokra koncentráltam, sokkal inkább a színpad és a közönség által keltett hatalmas energiaörvényre, ami valósággal beterítette a tájat.

• Vágtázó Életerő / VHK fotók

Mindent összevetve azt tudom mondani,  hogy hazánkban a lehető legjobb fesztivál volt, amin valaha voltam, ami egyrészt a fantasztikusan jó környezetnek, az átlagnál lényegesen normálisabb biztonsági és pultos személyzetnek, és a maximálisan kultúrált, vegyes közönségnek is köszönhető a kitűnő fellépők mellett. Szinte olyan volt a három nap hangulata, mintha egy nagy család lett volna az egész, bár számomra  nyilván közrejátszott ebben az is, hogy sok régi / új ismerős, barát volt jelen.

Összességében az általam ezidáig meglátogatott fesztiválok közül (Nocturnalfest, Kurultáj, Sziget) maximálisan a Fekete Zajon éreztem magam a legjobban, ami a környéknek, a fellépőknek, a szállásnaak, a  közönségnek és a kifejezetten jó szervezésnek is köszönhető. Persze, az előbb felsorolt fesztiválok alapvetően más jellegűek, de talán itt sikerült mindent úgy tető alá hozni, hogy az maximálisan kielégítette az igényeimet.

Nagyon remélem, hogy valóban folytatódik a rendezvény – már várom is a következő Fekete  Zajt, amit reméljük, addig még többen felfedeznek!

Az egyes fellépők közül néhányról külön oldalakat csinálok a blogban:

• Fekete Zaj koncertfotók, beszámolók