Két igen kiemelkedő és színvonalas lemezt volt szerencsém megismerni a napokban az éjfekete zenék tárházából, egyikük a finn Colosseum (a név sajna másik csapatot is takar) Chapter II: Namquam című lemeze, ami a Funeral Doom kedvelőinek okoz feledhetetlen, végtelen perceket. Gyászos zene, de azért annyira még nincs túl a reményen, mint az Unholy és a Dolorian alapvetései.

A másik pedig a Menace Ruine  The Die is Cast névre hallgató drone-metal gyöngyszeme. Ebben a műfajban az Atyák mellett viszonylag kevés igazán kiemelkedőt hallottam, ez az album azonban kétségkívül ide tartozik. Repertoárjukban a női ének és a dobok gyors használata is megtalálható, ami – valljuk be – nem túl gyakori eme “lehengerlő” és monoton, hömpölygő hangáradatokkal operáló stílusban. Némi neofolk és középkori hatás is érezhető zenéjükben, ezutóbbi az énekben, korábbi lemezeiket pedig erősebben átszőtte a black metal (post black metal?) is.

És ne felejtsük el, hogy május elején megjelenik a csuklyás gigászok, a Sunn O))) új albuma is Monoliths & Dimensions címmel.