A Marionette ID fellépésének a vége felé sikerült sajnos odaérnem, talán két számot hallottam tőlük – azonban már itt szembeötlő volt a tömeg, a Tündérgyár koncertterme ugyebár nem túl nagy, és már ekkor látszott, hogy teltházas bulira számíthatunk.

A City Of Ships koncertje alatt ez még inkább megmutatkozott. Ők egyébként tudtommal már harmadszor jártak hazánkban, először az első, Düreres Rosetta koncert előtt, majd szólóban és most harmadszor – jómagam a két évvel ezelőtti koncertjüket láttam, ahhoz képest jóval tökösebbek, kiforrottabbak lettek zeneileg – a vonal egyébként valahol a grunge-nál kezdődik és a mai súlyos metállal zárul.

Rövid szünet után következett az est várva várt főattrakciója, a Rosetta némi soundcheck után ránkszabadította ezt az akár kozmikusnak is nevezhető, örvénylő zenét, ami persze már lemezen is kitűnő, élőben azonban dinamitként robban az űrbe. Egy Rosetta koncert mindenképpen esemény, jóval több, mint valami szimpla bulizós zúzás – persze ez a zenéjükre általánosságban igaz. Néha olyan érzésem van, mintha a legelszálltabb deep ambient hullámzásokat öntenék súlyos fémbe, a kettő pedig valami teljesen új elegyet hoz létre.

A színpadi felállás változatlan, a frontember Mike Armine bár egyetemen tanít (történelem, filozófia – szociológia vonalon talán), és tudtommal csak ásványvizet iszik, a színpadon azonban egy állat – gyakorlatilag szinte lehetetlen fényképezővel követni jellegzetes mozgását, így hát örülni kell minden viszonylag elkapott pillanatnak.

Koncertfotók, videók – Rosetta:

Egyelőre a Rosettás képekkel készültem el, illetve azoknak is csak egy részével, a jövőben lehet, kicsit módosulni fog a fotógaléria, illetve természetesen felkerül még a City Of Ships és a Marionette ID sorozat és remélhetőleg egy-egy koncerthangulatot bemutató kép is.

Rosetta - Ayil / Tündérgyár

Rosetta koncert, 2011. Budapest, Tündérgyár

A lengyel Blindead már sokkal inkább, ők sötétben nyomatták az előzőnél jóval sötétebb tónusú, kissé Neurosis ízű, néha death metalba csapó zenéjüket.

A főattrakció, a Rosetta koncertje már a kezdés pillanatában megmutatta, mire számíthatunk – a Red in Tooth and Claw kolosszálisan zúdult ránk, miközben a közönség és a zenekar szinte azonnal egymásra hangolódva, szinte eggyéválva élte át az estét, amiről szinte beszélni is nehéz. Ami biztos, hogy a Rosetta az egyik legjobb koncertzenekar, amit valaha is láttam, szimpatikus tagokkal, energikus előadásmóddal. Koncertjükön egy másodpercnyi rész sem volt, amit unalmasnak, feleslegesnek lehet nevezni, ellenkezőleg, szinte megállt az idő a Rosetta játéka alatt.

A basszgitáros időnként a közönségben érezte jól magát, M. Armine pedig több kilométert is lefuthatott az apró színpadon, “futását” legfeljebb a samplerek, összekötő hangképek belövésekor szakította meg fél percre.

A végén, a visszatapsolásnál szerintem kissé meg is voltak hatódva, állítólag az usa-ban nem ehhez a fogadtatáshoz vannak szokva.

Erről az estéről kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, hiszen a Rosetta asztronautái mindent megtettek annak érdekében, hogy egy felejthetetlen élménnyel gazdagítsa az egyéni, hömpölygő zenéjükre szomjazó magyar közönség itt megjelenő tagjait.

Az egyértelműen a Wake/Lift címre hallgató, 2007-ben megjelent lemezre koncentráló csapat hihetetlen teljesítménnyel nyomta végig az estét, mind a zene, mind a színpadi munka tekintetében. Ezt bizonyíthatja a Rosettáról készült néhány videóm (sajna a minőség olyan, amilyen).

Eredetiek, hangulatosak, intenzívek – magával sodró zenéjük minden bizonnyal örömet fog okozni a koncerten megjelenő közönségének.

Mivel már túl vagyunk a koncerten, előbbi várakozásaim maximálisan beteljesültek – a Rosetta koncert fotókkal, videókkal tűzdelt ismertetőjében ez meg is jelenik.

Rosetta hivatalos oldal

SirensSound – ismerkedésnek

Bálványvér Booking