Fekete Zaj Osztálykirándulás 2016.

Folyamatosan fejlődő iromány a 3. Fekete Zaj Osztálykirándulásról

Idén is padlóra vágott mindenkit a Hatlábú Tacskó. Ugyanaz a hordozókutya, aki a kacsák popsija alól mászott ki vala a sástói mocsárból. Hozott magával doomot, darkot, pszichedelikus rockot, folkot, mindenféle metált, és persze sludge-ot is. Összesen majd’ 30 zenekart vitt fel hátán a színpadra, illetve két színpadra – ugyanis újra volt belőle egy kisebb is – ami bár méretre apró, zajban viszont hatalmas :)
A Fekete Zaj öröksége tehát továbbra is él, s virul, a lelkesedés cseppet sem csitult, a fellépők és a közönség egyaránt vigyorogva támogatta 2016-ban is a kiváló rendezvényt. A családi hangulat ismét adott volt, ismét Haza tértek a vendégek – mit vendégek: résztvevők, alakítók, Zaj-formálók – hisz eme különböző gyökerű, ám erős kapcsolódási pontokkal rendelkező baráti társaságok nélkül nem lenne a Zaj az, ami. Így volt az eredeti rendezvény esetén is, azt hiszem, aki ismeri, annak mindezt nem kell hangsúlyozni.
Többek közt ezért sem sikerült felmennem az igen közeli Eremény-tetőre (igaz, pár baráttal megbeszéltük, hogy valamikor megyünk, de konkrétumok nélkül) – helyette mindig jött valaki, akivel vagy rég találkoztam, vagy csak hirtelen kellett egy jót beszélgetni, vagy fellépett egy jó zenekar. Vagy aludtam. De simán beértem a kempinggel, a Mátra hangulata szerencsére ott sincs “kiirtva”, ezt a tábort nem alakítják hiperszuper wellness-üdülővé, továbbra is egy csendes, erdőszéli pihenőhely marad. Igaz, amikor megérkezünk, azért a Mátra egy kicsit beleremeg, de kitörni tán nem fog – hisz nem mi hozzuk el a Sunn O)))-t :)

A Lada.

Az első előtti nap, mikor még csak a mag érkezett a táborba, egy spontán performansszal indult:

Majd folytatódott a következő, korábbi Fekete Zaj Fesztivál / Osztálykirándulás környezetének újra-bejárása, dekoráció, ráhangolódás, denevérkivágás, slampion-avatás, szállásmegfoglalás, beszélgetés, vacsi, némi pihi a kacsáknál.

És megérkeztek az emberek is. Egyre többen, ezzel azonnal el is indult valami :)

“Dark Day”

Az első napot nyitó Pirkan sajnos nem tudott fellépni (az ő koncertjük volt az egyik, amit talán a legjobban vártam – nemrégiben igen erős, és egyedi kisugárzású zenét sikerült alkotniuk, ami élőben különösen sokat ad). Így végül az Árnyakusztik kezdte a késő délutáni műsort az egykori Árnyak nyomvonalán, csak akusztikusan hangszerelve.

Rats Kill Darks - Fekete Zaj Osztálykirándulás gif

Rats Kill Darks :)

Láthattuk / hallhattuk még a Rats Kill Bats dinamikus deathrock koncertjét, játszott a kisszínpadon a Pyoba (sajnos lemaradtam, pedig kifejezetten érdekelt volna – nehéz egy fesztiválon mindenütt jelen lenni, ennyi barát mellett…), a Manic Miner jóféle befele húzó gitárzenéjét, a Zajról elmaradhatatlan Autumn Twilight-feltámadást, Adamskijt loopolt hegedűjével, a progresszív Miseriumot, a szintén hagyományosan Zaj-kötelező Pornographyt, a Zajtúrák szervezőjeként is ismert Árpi Cure feldolgozásokat játszó, garantáltan jó hangulatot nyújtó zenekarát, a finom dark-elektro alapokra építkező Anez kiváló műsorát. Közben sajnos egy nagyon rossz hírről is értesültünk – Németh László Fritz, a VHK gitárosa távozott közülünk. Fellépőként Ő is része volt korábban a sástói fesztiváloknak.

A hajnali “darkdiszkót” egy közeledő felhőszakadás szakította félbe (Gelka: volt vihar! :-) – igaz, még én is átaludtam a javát.)

Majdnem-zajoló Barnamedvék

Pénteken, a kora délutáni órákban egy kiváló előadást hallhattunk Anitától a mai Magyarország területére visszatérő medvékről (a Fekete Zaj Osztálykirándulás helyszínétől amúgy nem túl messze több alkalommal is észlelték a Kárpátokból visszatérő Barna medvéket), illetve alapvetően a medvetámadásokról, a medvék tanulási képességeiről. Igen, tudják, mikor jön a kukás! (Nem hazai példa.)

A napot zenei tekintetben a Dream Theater nyitotta (ha már a Megadeth avokádózni ment inkább a fellépése helyett, a nagykiadós producer lepasszolt ide egy progrock bandát). Igaz, most inkognitóba burkolózva inkább Majesty néven játszottak. Persze Dream Theatert, de azért mintha felbukkant volna más is. A koraesti órákban megérkezett Keletről a Drow, és őszintén mocskos sludge-eleséget adtak a súlyra éhezőknek.
A New Model Army pedig a “Raw Melody Men” álnéven próbált megszabadulni a tucatfesztiválok hangulatától, és inkább a Mátrában játszott egy hangulatosat.
A kisszínpadon bár történt egy kis Gyász (elmaradtak, csak azért) – viszont közeli hozzátartozóik, a Her Highness és a Hegy rendesen hozta a tömény súlyt. Előbbi esetben a mély hangok domináltak, a Hegy kicsit kísérletezősebb módon közelítette meg az alvó vulkánt. (Ki is tanácsolta, hogy ne tegyem a sört a hangfalak elé? :)
A főműsoridő kezdetén a nemrég új albumot világra hozó, szintén Örök-Zaj Clue hozta a tőlük megszokott színvonalat, grunge, pszichedelia határmezsgyén mozgó zenéjük iránt nem sokan szoktak közömbösek maradni. A SunCult címmel megjelent új lemezük mondanivalója kifejezetten szimpatikus számomra, az aktuális problémákra egy kicsit magasabb szintről reflektál. Jó ilyet hallani!
A fő-fő műsoridőben ismét láthattuk a Periheliont, bár nem szeretnék itt annyira rangsorolgatni, de ha szubjektíven nézem, számomra a 3. Osztálykirándulás 4-5 legjobb zenekara / művésze közt volt ismét. Olyan ihletett, sodró, magasba rántó Zene ez, amit szokás ehhez-ahhoz hasonlítgatni, viszont olyan egyedi ízzel rendelkeznek, ami talán csak hazai földön születhet. Ráadásuk során megemlékeztek Fritzről is egy VHK feldolgozással, ami eleve nem idegen tőlük, és természetesen nem szolgai másolat.

Metal. Noise. Poszt-apokaliptika.

Aztán, hogy egy kicsit előre is szaladjak, a második napon megérkezett a “Nagy Zaj” is. A talán progresszív extrém metal stílusba illeszthető Omega Diatribe fellépéséről íme egy röpke szösszenet: