3. nap: Hexvessel, pozvakowski.

A Fekete Zaj fesztivál utolsó napja képekben – 2012.08.19. vasárnap

Ozone Mama

A vasárnap délutáni napsütésben a Fonogram díjas Ozone Mama modernizált retro-rockjára kavargott a por a Painstage előtt – a színpadról áramló zene kiváló alapot adott egy jókedvű sörfocihoz, ki-ki állapotának megfelelően tett hozzá a hangulathoz :) Jó kis napindító volt.

Dereng

Nagy örömömre idén is megvolt a Derengés, viszont sajnos nem volt akkora sikerük, mint tavaly – annak ellenére, hogy nagyon a helyükön voltak – de nem csak ők, hanem a közönség jelentős része is: egészen pontosan a pult környékén gyűjtött erőt az utolsó estére készülő társaság. Előző évben a “közepes” színpadon léptek fel, kicsit talán későbbi időpontban, ami sokkalta jobban passzolt energikus előadással fűszerezett agyas, de nem túlbonyolított, határozottan jó szövegekkel párosított zenéjükhöz, ami mindentől függetlenül most is ütött.

Hexvessel

Akár egy évvel ezelőtt a Kultfest keretein belül, a finn / angol pszichedelikus folk csapat most is alighanem sokak számára adott igen emlékezetes koncertet – itt azonban már el is fértek a színpadon. Kinn, a szabadban talán még monumentálisabb is volt, mint egyébként.

pozvakowski.

Számomra a Hexvessel mellett az új lemezéről szemezgető pozvakowski. fellépése volt a fesztivál csúcspontja – a finnek puhább, merengős, levegősebb zenéje után az új pozva számok jellemzően zajos, energikus hangorkánja volt az érem másik oldala. Ezúttal nem is próbáltam nagyon fotózni, szerettem volna az objektív helyett a saját szememmel végignézni a műsort – sikerült is :)
A közepes/kisszínpad szerintem jobban bevált esetükben, mint a nagy – közvetlenül arcbacsaptak, karcosabban és hangosabban is szóltak, mint amit eddig a zajon megszokhattunk (illetve az első kisszínpados fellépés is az volt, csak abszolút másképp – ráadásul még kissé más zene is dominált akkoriban a pozvánál).
Zajos, velőtrázó produkciót láthattunk – hallhattunk a nemsokára megjelenő sevenpeopleleft. albumról, megkockáztatom, hogy a legfajsúlyosabb és fülsiketítőbb koncertjük volt.
Sóskefír ide-vagy oda, a pozvakowski. után már nem is igen fért több zene a fülembe.

Sólstafir

Itt már nem egyáltalán volt energiám / kedvem fényképezni, de nézni / hallgatni se túl sok, valahogy a Hexvessel – pozvakowski. kettőse épp elég nagy élményt nyújtott sötétedés után, és hát én is besötétedtem egy kicsit.

Leave a Reply