2. nap – VHK, Mátyás Attila, Marionette ID

A Fekete Zaj fesztivál második napja képekben – 2012.08.18. szombat

Marionette ID

Talán egyfajta fajsúlyosabb grunge-ként tudnám értelmezni a Marionette ID zenéjét, ami egyértelműen a kisebb klubokban érvényesül igazán. A tatabányai zenekar a Fekete Zaj kisszínpadán (Szabad az Á) lépett fel, ami abszolút jó választás volt ehhez az erősen befelé forduló, nem instant típusú – egy hallgatásra kinyíló zenéhez, ami élőben kétségkívül erős, véleményem szerint így is érdemes velük megismerkedni. Jómagam a mostani koncertjüket éreztem idáig a legerősebbnek (nem mintha korábban nem tetszett volna), továbbá az is biztos, hogy érvényesült a “jó helyen, jó időben, megfelelő hangulatban” elve.

Mátyás Attila

“Matyi”, azaz Mátyás Attila neve közel sem ismeretlen a Sástón összegyűlő közönség jelentős része számára, hiszen egyrészt az F.O. System alapítójaként a ’80-as évek végén gyakorlatilag meghatározó alakja volt a honi dark színtérnek, az egyetlen Fuck Off System stúdióalbum a mai napig kultikusnak számít – másrészt a fesztivál visszatérő nagyszínpados fellépője, jóformán nehéz is nélküle elképzelni a “mátrai nyaralást”. Zeneileg aki ismeri, tudja, mire számítson – a repertoár Mátyás Attila Band számok mellett klasszikus F.O. System, The Cult, Billy Idol szerzeményekkel van színesítve, talán némileg rockosabb, dögösebb változatban, mint eredetileg.

VHK – Vágtázó Életerő

Utoljára 2009-ben, a legelső Fekete Zaj alkalmával láthattuk a Mátrában a Halottkémeket, vagyis a Vágtázó Életerő “VHK-felidéző” produkcióját – akkoriban kezdtek el újra együtt zenélni, és azt hiszem, felejthetetlen koncertet is adtak sokunk számára. Valahogy sokkal jobban érvényesül itt, egy természetközeli helyszínen a VHK ereje, mint mondjuk az A38-on, vagy bármely városi területen, még ha szabadtéri előadásról is van szó. Természetesen idén is alaposan felkavarták a nagyszínpad előtti port, hamar megindult a hullámzó embertömeg, a “mindenki ismer mindenkit” effektus. Hangulatában még nem sikerült két ugyanolyan VHK koncerten részt vennem, természetesen a mostani is más volt, mint a 2009-es, vagy akár a május végi hajós fellépésük. Ezutóbbihoz képest jóval vadabb, “fűszeresebb” összhatást gyakorolt rám az új szerzeményt is felvonultató vágtázás. A már-már metálosabbnak, feszesebbnek tűnő ritmusok mellett kiválóan érvényesült a zene szilaj és szerteágazó, ezer felé hullámzó, ösztönös arca.

Leave a Reply