Plasma Pool – False The Saints – R33 klub

Digital Factor: túl sokat nem mondjuk láttam belőlük,  a nagyok árnyékában működő EBM / indusztriális zenekarnak tűntek nekem, bár közel se ma kezdték – a kilencvenes évek első harmadában már volt nagylemezük,  az ebből az időből származó számaik  szerintem a koncerten is erősebbek voltak, mint újabb testvéreik – akárcsak stúdióalbumaikon.

Conjure One: Rhys Fulber egyedül adta elő chilloutos programját, a női ének is a “gépekről” szólt, és bár közel sem volt rossz, de azért összességében hiányzott valami az élő előadásból. A ConjureOne nekem kicsit egy Depeche Mode-al kevert Deleriumot juttat az eszembe, alkotójához illően minőségi zene, viszont alaphangulat szükségeltetik hozzá.

A Front Line Assembly-t tekintve bár részben hasonló volt a mostani koncert az előzőekhez, hiszen nem telt el túl sok idő az előző budapesti fellépésük óta, a csapat is szinte ugyanaz, mint korábban (a dobost kivéve, Adrian White utoljára 2007-ben, a PeCsában dobolt Budapesten) , a különbség leginkább abban rejlett, hogy most nem egy adott lemezt turnéztattak, így egy igazi best of Front Line műsort kaptunk – amit már az igen erős kezdés (Gun) is jelzett. Bill Leeb nem kevés alkalommal állt a dobok mögé, és voltak olyan pillanatok is, amikor egyszerre hárman doboltak.

A FLA koncerten elhangzó számok közül néhány a teljesség igénye nélkül: Gun, Circuitry, Plasticity, Resist, Shifting Through The Lens, Angriff, Prophecy, Millennium, Liquid Separation, Mindphaser.

Már csak egy olyan FLA koncert a vágyam, ahol – mint régebben – sci-fi klasszikusokat vetítenek a háttérben (Szárnyas Fejvadász, Alien stb.) – na meg a konténert is visszahozhatnák egyszer – bár gondolom nem túl kényelmes a tengerentúlról cipelni (legfeljebb szerzünk nekik egyet :)

Tökéletes volt, mint mindig – a következőre is megyek, csak legyen mielőbb!

Front Line Assembly - Intro + Gun, Budapest, A38

Front Line Assembly - Shifting Through The Lens (részlet), Budapest, A38

Front Line Assembly - Liquid Separation Rhys Fulber-el, Budapest, A38

Conjure One / Rhys Fulber, A38

Kétségkívül a késői COIL egyik legszebb momentuma, a négy napforduló alkalmából 1998-99-ben kiadott limitált példányszámban megjelent minialbumok egyikén (Spring Equinox) hallhattuk először. Ezeket az EP-ket a soron következő napforduló alkalmával kivonták a forgalomból, majd a rajtuk szereplő szerzeményeket későbbiekben egy lemezes formában megjelentették a Moon’s Milk In Four Phases című albumon. Értelemszerűen ez a COIL kevésbé őrült arca, bár a kísérletezés + pszichedelia itt is alap.
A Coil tagja már tényleg a Hold túlsó oldaláról nézik a csillagokat. Követőik is akadtak időközben, az utóbbi 10 évben talán leginkább az Ulver próbálja a kult indusztriális zenekar munkásságának késői, ambientesebb – lassabb hangfolyamait beültetni zenéjébe, mondjuk azt a Coilra jellemző leírhatatlan hangulatot és egyedülálló kompozíciós készséget, zenei struktúrát más zenekarnál nem sikerült még fellelnem.

A Holdat Ausztriában és Budapesten fotóztam – mondjuk sajna a négy fázis nincs a videón..

A Front Line Assembly volt meghirdetve az est főzenekaraként, azonban csere történt, és a Leaether Strip vette át a “headliner” szerepet – ami abból a szempontból nem is baj, hogy a későbbiekben igen hosszó programot játszó Claus Larsen után már kicsit fáradt lett volna a közönség a Frontline egyébként százszor színesebb és minőségibb, színvonalasabb produkciója alatt.
Ezzel már el is mondtam pár alapvető észrevételt a két fő-fellépővel kapcsolatban, de maradjunk egyelőre az FLA-nál.

Az IED (Improvised. Electronic. Device címadó – nyitószáma) tökéletes kezdés volt, ami azonnal megmutatta, mi is van a Bill Leeb vezette indusztriális csapat tarsolyában, és mi az, ami a műfaj csúcsára helyezi a Front Line Assebly-t: az profizmus, ami nem csak a stúdiólemezek sajátja, hanem a koncertek során is pontosan azt kapjuk, amit várunk – illetve sokkal- de sokkal többet, mert élőben nem a lemezeken sorakozó ipari himnuszok pontosan eljátszott másolatával indítják be a közönséget, hanem teljesen önálló életet élő, “valódi” hangszerekkel előadott cyberpunk monolitokkal.
Pontosan ez történt most is, a Diesel klub színpadán az első hangtól az utolsóig izgalmas volt a Bill Leebhez képest igencsak fiatal tagsággal rendelkező FLA előadása. Hallottam pár véleményt, miszerint eleinte “lagymatagabb volt”, “a ráadásokra lett igazán jó”, és “a 2007-es, Pecsás Front Line koncert sokkal jobb volt” – én személy szerint egyik megállapítással sem értek egyet. Természetesen a 2007-es alkalom legendás, hiszen sokan akkor láttuk először a Front Line-t a színpadon, ettől függetlenül 2010-ben is pontosan azt hozták, ami várható tőlük. Nekem talán egy valami hiányzott, vagyis valaki: Adrian White, aki már elég rég a FLA turnédobosa volt (ha jól tudom a Hard Wired turné óta ő volt a dobos) – és nagyon jellegzetes, sajátos ütemekkel, izgalmas dobjátékkal gazdagította a csapatot (a megjelenéséről és lelkes játékáról nem is beszélve).

Sokan azt mondják a koncert és az Improvised. Electronic. Device. lemez kapcsán is, hogy jóval elektronikusabb volt most a FLA hangszerelése, ami valahol igaz is, viszont a lemezen és élőben is nagy szerepet kaptak a gitárok és a dob, így ez csak féligazság. A PeCsa-beli koncerten azonban lehet, valamivel nagyobb hangsúlyt kaptak az élő hangszerek.

Ami külön öröm volt számomra: elhangzott a Circuitry!

Pár kép a Front Line Assembly koncertjéről (sajnos nem vittem a K-X-et…):

Front Line Assembly setlist – Budapest, 2010. 10. 16.

1. Intro
2. IED
3. Circuitry
4. Angriff
5. Resist
6. Release
7. Hostage
8. Plasticity
9. Pressure Wave
10. Prophecy
11. Shifting Through The Lens
12. Millenium
13. Liquid Separation
14. Mindphaser
15. Bio-Mechanic

Leaether Strip

Claus Larsen ugyebár teljesen egydül zenél, ontja magából a dupla-tripla-újrafelvett stb. lemezeket, és ismét koncertezik – és a Leaether Strip lemezek készítéséhez hasonlóan szintén egyedül áll a színpadra. Ez sajnos egy picit szerintem a minőségre is rányomja a bélyegét, hiszen ahogy többen is megállapították: “olyan, mint egy karaoke”. Persze rossznak közel sem lehet mondani, viszont egy idő után már kissé fárasztó, hiába a vetítés a háttérben, és hiába vezényli nagy lelkesedéssel Claus a bulit. Körülbelül feleennyi bőven elég lett volna a Leaether Strip koncertjéből, aminek azért voltak nagy pillanatai is – a kedvenc, még a 90-es években készült LS lemezek számait nagyon jó volt hallgatni: Solitary Confinement lemezről hallhattuk a Strap Me Down, Evil Speaks és az Adrenalin Rush című klasszikusokat, valamint a pár évvel későbbi Hate Me is a kedvemre való perceket adott.

Mind.In.A.Box

Egy alapvetően elektronikus formációt vártam, helyette gyakorlatilag egy rockzenekart kaptunk – persze ezt abszolút nem negatívumként mondom. Nem sok mind.in.a.box lemezt hallgatam ezidáig, így túl sok viszonyítási alapom nincs a koncert / lemez hangzása közötti különbségek tekintetében, ettől függetlenül mégis azt a következtetést vontam le, hogy teljesen más élőben. Jó volt, alapvetően tetszett, de mégsem tudott túlságosan lekötni.

Mindent összevetve egy igazán erős indusztriális / EBM est szem- és fültanúi lehettünk, az öröm szinte tapintható volt az ipari zene szép számmal rajongóinak arcán. Remélem, sok hasonló eseményben lesz még részünk!

Front Line Assembly - IED (Improvised.Electronic.Device.) koncertvideó - 2010. 07. 20. Islington Academy

Front Line Assembly - Circuitry koncertvideó, (2010.07.17. / Gothic Festival)

FLA - Hostage koncertvideó, 2010. 07. 20. Islington Academy

Végül egy Front Line Assembly setlist pár nappal ezelőttről: Október 13 – Lengyelország – Dekompresja, Lodz

1. I.E.D.
2. Circuitry
3. Angriff
4. Resist
5. Hostage
6. Plasticity
7. Prophecy
8. Shifting Through The Lens
9. Millenium

Ráadás:

1. Liquid Separation
2. Mindphaser

Második ráadás:

1. Bio-Mechanic

Leaether Strip, Front Line Assembly, mind.in.a.box – 2010. 10. 16. Diesel Club, Budapest

Nem kis eseménynek lehetünk tehát szem- és fültanúi október 16-án a Diesel clubban, hiszen az augusztusi Skinny Puppy fellépés után itt a következő “ipari csomag”, a mind.in.a.box, a Leaether Strip és a FLA egyaránt az electro-industrial, cyberpunk, darkelectro, EBM zenének alapvetően más típusát reprezentálják.

Az indusztriális zene legmeghatározóbb csapatai közé tartozó kanadai Front Line Assembly és a dán Leaether Strip közös koncertje sokak álmát váltja valóra.  A szürreális hangulatú, zeneileg és hangszerelés tekintetében is elég komplex, a Szárnyas Fejvadász (Blade Runner) és más kultikus sci-fi filmek atmoszféráját is felidéző FLA 2007-ben koncertezett először nálunk, viszont a LS, azaz Claus Larsen most először látogat hazánkba, hogy bemutassa az EBM keményebb, feszesebb  vonalát képviselő zenéjét. Erre már nagyon rég vártak a magyar rajongók, akik közül tudtommal néhányan elég jó kapcsolatban vannak a dán autodidakta EBM-mesterrel. Az utóbbi években Larsen betegsége miatt sem jöhetett létre ez a koncert, így az októberi esemény egyértelműen nagy űrt fog pótolni.

Mindkét formáció a közelmúltban jelentkezett új lemezzel:

Leaether Strip – Mental Slavery

A 2010-es stúdiólemez 2, 3, sőt 4 CD-s kivitelben is megjelent már, ezek közül persze 2 cd maga a stúdióanyag, a többi remixeket tartalmaz. Emellett idén jelent meg a Retention sorozat 3. része, ami a korai lemezek bővített újrakiadását tartalmazza, jelen esetben a legerősebb Leaether Strip album, a Solitary Confinement került terítékre. Itt van még a Haervaerk című limitált album is (bár ez lehet, még 2009-es), ami tudtommal csak koncerteken kapható, és új szerzeményeket, újra felvett klasszikusokat és Klutæ számokat is tartalmaz.  De Larssen ontja magából a lemezeket, és kb. mostanra datálta a Dark Passages + Seasons Change 2CD megjelenését is – a 2 korong közül a Dark Passages filmzenét tartalmaz.

Front Line Assembly – Improvised. Electronic. Device.

A FLA 2006 óta nem adott ki friss anyagot, persze ha a nagylemez hosszúságú Fallout CD-t nem számoljuk bele. A Fallout turné keretében jutottak egyébként el 2007-ben Budapestre is. A Shifting Through The Lense háromszámos single-t követő Improvised. természetesen egy ízig-vérig FLA anyag, tele dinamizmussal, ismét sok, kissé a Millennium korszakát idéző gitárral – azonban más, a korábbiaktól eltérő hangzással.

mind.in.a.box – R.E.T.R.O.

Az osztrák csapat 2010-es lemeze R.E.T.R.O. címre hallgat, és új lemezén a 8 bites világnak állít emléket és izgalmas, fantáziadús elektronikus zenét hallhatunk rajta a hőskor felidézésével (olykor beugrik a Tangerine Dream neve is), viszont teljesen mai hangzással.

FLA – Angriff tour EP

A turné során lehet majd hozzájutni az újabb Frontline kislemezhez, amin az Angriff különböző remixei mellett két kiadatlan szerzemény is szerepel majd – illetve az egyik (Attack the masses) már az Improvised. Electronic. Device. Deluxe verióján is megjelent már. A remixeket pedig a következő előadók követték el: Project Pitchfork, Tim Skold (Shutgun Messiah / Skold /Marilyn Manson / KMFDM), Mindless Faith Indulgence, és a turnén szereplő mind.in.a.box.

Információk, képek, cd borítók:

A Leaether Strip története magyarul, 3. rész

mind.in.a.box – mindinabox.com

FLA – mindphaser.com

A Frontline / Leaether Strip koncert szervezője: Black Head Agency

A turnét beharangozandó a FLA csinált egy kedvcsináló videót egy villáminterjúval és pár, az Improvised. Electronic. Device. turné állomásain készült koncertrészlettel:

A jóval később, 2006-ban megjelent Cho Oyu 8201m: Field Recordings from Tibet című korongon nem tudom, ez az anyag hallható vagy sem, mindenesetre elég jó lett, részben valóban field music, de azért a Biosphere-re jellemző ambient is megjelenik benne.

Ismerkedésnek: Geir Jenssen: Cho Oyu 8201m: Field Recordings from Tibet – [nOvA-exPrESs]

A Skinny Puppy nevét azt hiszem, nem sok ipari szakadárnak kell bemutatnom. Az indusztriális műfaj kedvelői körében nagy tiszteletnek örvendő, mai napig aktív, izgalmas zenét produkáló csapat érdemei vitathatatlanok nem csak az electro-industrial, hanem úgy általánosságban az elektronikus zene berkein belül is.

Szürreális hangzás töménytelen mennyiségű hangmintával, energikus, lüktető és önmagában is vizuális zene, amit az 1982-es megalakulás után a nyolcvanas évek végére kultikus státuszba lépő zenekar alapítója, cEvin Key hangszobrászatként jellemzett – valóban, ez a kifejezés tényleg jól lefedi a Skinny Puppy fantáziadús, teljesen egyedi, a szintetikus és organikus eredetű hangokat, ritmusokat, éneket és groteszk üvöltést egy hatalmas zenei megalit kisebb-nagyobb építőköveiként felhasználó művészetét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy zenészgenerációk nőttek fel a Skinny Puppy bizarr, electro-industrial alaplemezein. A zene szerintem úgy 1987 körül kezdett igazán kiteljesedni, és a Cleanse Fold and Manipulate, VIVIsectVI, Too Dark Park és Last Rights lemezek jelentik a csúcspontot az életműben.

Az idei nyár meglepetése, hogy az 1986-os, Fekete Lyuk-béli koncert, majd két Szigetes fellépés után végre ismét egy klubkoncertet adnak Budapesten, a Diesel Clubban 2010. Augusztus 19-én az Industrial Fusion / Negative Art közös szervezésében.

Kedvcsinálónak pedig legyen itt egy-két koncertvideó korábbi budapesti és nem-budapesti Skinny Puppy fellépésekről.

A kezdeti időszakban a Skinny Puppy tagja volt Bill Leeb is, aki a nyolcvanas évek közepén megalakította a Front Line Assembly-t, és számtalan további zenei project fűződik cEvin Key, a The Process lemez megjelenése előtt elhunyt Dwayne R. Goettel és Nivek Ogre nevéhez, a teljesség igénye nélkül néhány közülük:

• Doubting Thomas – cEvin Key, Dwayne R. Goettel csinálta 1990-ig, koncepció: nem létező filmekhez írtak zenét
• Hilt – cEvin Key, Dwayne R. Goettel, Al Nelson
• Cyberaktif – cEvin Key, Bill Leeb a Front Line Assembly-ből, Dwayne R. Goettel
• Download – egyik legnagyobb személyes kedvencem, cEvin Key, Mark Spybey (Zoviet*France és Dead Voices On Air), Phil Western, Genesis P. Orridge (Psychic TV, Throbbing Gristle), Dwayne R. Goettel
• PlatEAU – cEvin Key, Phil Western, Anthony Valcic, Karin, Tim Hill
• Will – Rhys Fulber, Chris Peterson a Frontline-ból és az SP tagok projectje, amiben azt próbálták bemutatni, milyen lenne a Skinny Puppy zenéje, ha a FLA-t megalakító Leeb marad a csapatban
• The Tear Garden – cEvin és Edward Ka-Spel, a The Legendary Pink Dots pszichedelikus fenoménja és a teljes LPD legénység, de Dwayne is tagja volt a mai napig aktív csapatnak. Cevin többször szerepelt már a Legendary Pink Dots lemezein is.
• ohGr – Ogre, Mark Walk, viszonylag közel áll a későbbi Skinny Puppy lemezek hangzásához
• cEvin Key / szólólemezek: Music For Cats, Ghost Of Each Room, The Dragon Experience

További ismerkedéshez ajánlom a magyar Skinny Puppy rajongói oldalt, ahol a biográfia és az aktuális hírek mellett számtalan bootleg videó, audió áll a megátalkodott fanatikusok rendelkezésére: SkinnyPuppy.hu

Skinny Puppy diszkográfia:

1984 – Back and Forth
1984 – Remission
1985 – Bites
1986 – Mind: The perpetual Intercourse
1987 – Cleanse Fold and Manipulate
1987 – Remission and Bites (az első két Skinny Puppy lemez újrakiadása)
1988 – VIVIsectVI
1989 – Rabies (a lemezen a Al Jourgensen gitározik a Ministry-ből)
1990 – Twelwe Inch Anthology (kislemezgyűjtemény)
1990 – Too Dark Park
1991 – Ain’t It Dead Yet? (Koncertfelvétel 1987-ből)
1992 – Last Rights
1992 – Back and Forth Series 2
1996 – Brap – Back and Forth Series 3-4
1996 – The Process
1998 – Remix Dys Temper (Autechre, Adrian Sherwood, KMFDM stb. remixek)
1999 – The Singles Collect
1999 – The B-Sides Collect
2001 – Doomsday: Back and Forth Vol. 5 Live in Dresden (Koncert – Doomsday Festival 2000)
2002 – Puppy Gristle (Genesis P-Orridge a Psychic TV-ből, Chris Carter a Chris & Cosey-ből)
2003 – Back and Forth 06Six
2004 – The Greater Wrong Of The Right
2007 – Mythmaker
2007 – Back & Forth 7

Persze az elektronikus és a keleti zenék keresztezésére már jóval a Muslimgauze előtt is sok kísérlet történt, viszont ezek nagy része többnyire simán besorolható a világzene témakörébe, míg a korábban EQ Oblique Graph néven alkotó Bryn Jones alapvetően az experimentális, indusztriális zene szálait szövögetve, kibontakoztatva és ezen belül egy saját formát kialakítva hozta létre kiemelkedően jo alkotásait.

A Muslimgauze lemezei egyben egyfajta társadalmi es politikai állásfoglalást is tükröznek, ugyanis leginkább a palesztinai arabok jogait hangsúlyozó, egyébkent manchesteri Bryn identitását nagyban meghatározták a palesztinok, és úgy általában a muszlimok, ha jól tudom, lényegében a palesztinokat tekintette “saját népének”.

Ez a hozzáállás pedig lényegében minden egyes lemezén tetten érhető, sajátosan megfogalmazott, eredeti, egyben lényegre törő lemezcímeivel és túlnyomórészt rövid leírásaival egyfajta üzenetet továbbított a hallgatói, és a világ felé.

A Muslimgauze lemezei – nem csak rendkívüli mennyiségüknél, hanem teljesen egyedi jellegüknél fogva – egy külön zenei univerzumot jelentenek, s ezen belül is számtalan mikrokozmoszt tár fel a hallgatók fülében és elméjében. A zenei megfogalmazás soha nem maradt egy szűkebb “stílus” keretein belül, az életmű inkább korszakokra bontható, egy-egy korszak sok esetben egy adott lemezkiadóhoz is köthető.

A saját stílusát erőteljesebben kibontakoztató, a keleti hangmintákat előtérbe hozó közép-korai lemezei, mint a Citadel, United States Of Islam,  az Extreme kiadó istállójában látták meg a napvilágot, a későbbiekben, úgy a kilencvenes évek közepe tájékán pedig már az experimentális, ambient, poszt-indusztriális zenék egyik legfontosabb kiadója, a Staalplaat / Soleilmoon keze alatt jött ki (és jön ki a mai napig) a legtöbb Muslimgauze lemez (tulajdonképp már korábban, a Citadel előtt is jelentek meg a Staalplaatnál lemezei)..

Az “Azad” lemezborítója (úgy tudom, ebből a cd-ből minden egyes darab más borítóval jelent meg):

Ajánlott oldalak:

• Arabbox – Muslimgauze fansite: mindig friss hírekkel, igényes, a Muslimgauze stílusához illő designnal, az összes lemezborítóval
• Muslimgauze.org: hivatalos oldal

Deutsch Nepal - Erosion CD

A Deutsch Nepal zenei munkássága, ezen belül is a Deflagration Of Hell, Benevolence és Tolerance lemezek sok ember számára meghatározó alkotások a darkambient – post-industrial zenei mélyvizeken.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a nyolcvanas évek industrial klasszikusai, a Zoviet * France és az SPK után a Lina Baby Doll által létrehozott, egyedi zenei megvalósítás lett az alapja a mai súlyos, kísérletező és sötét tónusú ipari zenéknek. Természetesen érdemes még megemlíteni a Deutsch Nepal lemezeinek zömét kiadó Cold Meat Industry olyan klasszikus, skandináv előadóit, mint az In Slaughter Natives, az Archon Satani, a Raison D’ Etre vagy a Morthound, azonban a “fémesebb”, ólomsúlyú, mély tónusokkal és erős ritmikával rendelkező Deutsch Nepal szerzemények külön műfajt teremtettek a kísérleti indusztriális zenén belül.

A szerzeményeket mindig átszövi valami földöntúli, megfoghatatlan hangulat (persze ez a többi előadóra is nagyrészt elmondható), emellett a különböző zajok, egy-egy régi, pattogó bakelitről érkező táncdal, vagy éppen rádiós hangok, frekvenciazajok, esetleg autentikus hangszerek, vagy a Tolerance lemezt útjára indító, visszhangos lónyerítés megjelenése valami olyan szürreális köpenyt ad a hallgatóra, amit csak a Deutsch Nepal hangfolyamaiban elmélyülve tapasztalhatunk meg.

Deutsch Nepal koncert

A Deutsch Nepal nem először jár hazánkban, a mostani koncertnek a Gyár Hyperborea rendezvénysorozata adott keretet.

Halkan beúszó, komor hangfolyammal kezdte fellépését a Deutsch Nepal, amivel hamar megteremtette a leginkább a korai Cold Meat Industry előadóira jellemző “hűtőházi hangulatot”.

Lina Baby Doll műsora a Blut Wolfkind és a Der Blutharsch koncertjei között kapott helyet, mindössze kb. háromnegyed órás előadása inkább a későbbi munkákra összpontosított, ezekben már elég gyakori az ének megjelenése, ami korábban nem volt jellemző a Deutsch Nepal műveire. Egy biztos, élőben nagyon üt – ráadásul Der General egész jó hanggal rendelkezik. Többnyire egyik kezében egy doboz sörrel, másikban egy cigivel vezényelte végig a programot, amivel csak egy problémám volt, mégpedig a rövidsége.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=yEnijW6g2C4[/youtube]