Amellett, hogy szinte kötelezően súlyosak, határozottan változatos zenét tolnak az egyszerűen Mozergush nevet viselő 2008-as lemezen, olyannyira, hogy gyakorlatilag nincs két dinamikailag hasonló szám.
A “cím nélküli” albumot mindössze a Fairytale Alcotrips című korong előzte meg 2007-ben (bizony már az sem volt gyenge és még hörgést is hallani rajta), tehát jelen esetben nincs szó évtizedes zenei tapasztalatokról (persze ettől lehet, a tagok megfordultak más csapatokban korábban), mégis olyan kiérett/beérett zenét hallunk itt, mint valamelyik ős doom-mammutnál. Nem mellesleg még egyediek is.

Szokták őket így jellemezni: “heavy psychedelic sludge /stoner metal” – persze nem alaptalanul, de inkább beszéljen stílusmeghatározások helyett maga a zene – ami az alábbi szám esetében nemigen stoner. Szóval a Mozegush lemezen sorban a második és egyben az egyik legkülönösebb szerzemény – bár melyik nem az?

Mozergush - Red Bottle With Pills

Végül pár szín a lemezborítóról.

Instrumentális desert rock Yawning Man módra

Nézzük először a kötelező formaságokat – mivel a zenerajongók nagy része erősen kötődik a különböző címkékhez, melyekből ma már Dunát,  Tiszát lehet rekeszteni, és sajnos általában bármilyen zenéről is legyen szó, amit még nem ismernek, megkérdik, “milyen stílusban nyomják?”, és ha érdekli őket az adott műfaj, akkor ok, ha meg nem, akkor mellékes.

Ha feltétlen el kell helyezni a Yawning Man zenéjét a nagy kategóriafán, akkor valahol a pszichedelikus rock törzsére helyezném. Ezen belül pedig a desert rock, space rock meghatározásokat és a surf rockot szokták emlegetni, ha   szó esik róluk – ettől függetlenül a desert rock műfajon belül teljesen más zenét játszanak, mint pl. a szintén ide sorolt Kyuss, Unida – mert itt nem a vaskos gitárokról van szó, hanem a lebegésről – és (itthon legalábbis) inkább stoner-ként szokás hivatkozni a két csapatra.  A surf talán a hangzás és néhány megoldás kapcsán kerülhet szóba – a gitártémáknál felüti a fejét egyszer-egyszer, a ritmusképletekben ettől függetlenül ez nemigen érzékelhető – mindenesetre olvastam már olyan zeneblog-bejegyzést [ TheSirensSound ], ahol többek között a Man Or Astroman? (és Secret Cheifs 3) rajongóinak ajánlották a zenekar kitűnő lemezeit.

Elvarázsol, magával (magába) ránt, megfesti még az eget is, ha hagyjuk…
Nem válik unalmassá, és nincsenek töltelékszámok – viszont nem akarja megrengetni a világot, a zene szelíden simul a hallgató fülébe. Csendes öröm bárminemű hivalkodás és sikerhajhászás nélkül.

Nekem talán ez a zene írja le legjobban az örömzenélés fogalmát.

Nomadic Pursuits – a 2010-es lemez

A Rock Formations (számomra ez a csúcs tőlük) és Pot Head lemezekre sem lehetett azt mondani, hogy ne lenne maximálisan nyugis, illetve homogén a hangzást és a szerzeményeket tekintve, azonban az új korongra ez hatványozottabban igaz. Elsőre nem fedi fel magát, nem tárul fel oly gyorsan, nem adja magát egyből, mint korábbi testvérei – nem jönnek elő mélyebb hallgatás nélkül a Zenében rejlő brilliáns pillanatok – sokkal mélyebbre vannak ágyazva, de ott vannak, a zenei unikumokat kedvelőknek mindenképp érdemes ezen rejtett aranybánya minden gödrébe bemerészkedni, így szinte garantált, hogy az alapos merülés igen szép ajándékokat fog eredményezni!

A régi / mostani tagok egyébként az alábbi bandákban játszottak / játszanak még: Kyuss, Fatso Jetson (a műfaj másik itthon legalábbis – kevésbé ismert, de annál meghatározóbb csapata), Sort of Quartet, Oddio Grasser, Queens of the Stone Age, Across The River

2010-es turnéjuk alkalmával sajnos hozzánk nem jutottak el – a legközelebbi koncertjük a bécsi Arenaban volt.

Győződj meg róla:

A Yawning Man hivatalos weboldala: http://www.yawningman.com/
Mélyebb ismerkedés a hangokkal: http://carlinhosdeipanema.blogspot.com/2009/10/yawning-man-2007-vista-point.html

Szabadon letölthető Yawning Man koncertek: Archive.org/ Live Music Archives / Yawning Man

Yawning Man – CD borítók, képek:

A Burzum munkássága –  akárhonnan is nézzük, teljesen egyedülálló, és itt most nem az extrém metal, black metal stb. műfajokon belül elfoglalt helyére gondolok, hanem úgy általánosságban a zenetörténeten belüli pozíciójára. Hangulatfestő, repetitív, fagyos, kemény, borult – és még fokozhatnám, de teljesen felesleges - aki a Burzum-zenét ismeri, tudja, miről beszélek, aki nem, hallgassa meg. A számtalan követő (jobb esetben) és utánzó által készített kismillió album és tribute lemez megerősíti ezt a szerepet, de hozzá kell tenni, nem sok előadónak sikerül elkapnia ezt a hangulatot – mert az egésznek ez a lelke.

A klasszikusnak tekinthető Burzum lemezeknek (Det Som En Gang Var, Hvis Lyset Tar Oss, Filosofem) megvan az a tulajdonsága / hatása, hogy a hallgatót pillanatok alatt képes maga alá gyúrni (persze azért hangoltság is szükségeltetik hozzá) – míg az új korszakot jelentő, egy éve napvilágot látott Belus befogadása már több figyelmet igényel – annak ellenére, hogy például Varg Vikernes korábbi, védjegyszerű “éneke” a Fény Istenéről szóló lemezen mondhatni megfinomodott, sőt,  még tiszta énektémákkal is találkozhatunk. Akinek már ez furcsa volt, most mit fog szólni!

BURZUM - Fallen CD borító

A Fallen címre hallgató új  Burzum korong megjelenése 2011. március 7-én várható. A Varg Vikernes elmondása szerint a 2010-es albumhoz képest valamivel dinamikusabb (magát a masterelést úgy végezték, mintha klasszikus zenéről lenne szó), zeneileg a Belus és valami teljesen új keresztezéseként jellemezhető, bár a Burzum jellegzetességeit felvonultató végeredmény várható a megszokottól eltérő, William Adolphe Bouguereau “Élégie” festményét ábrázoló színes borítóval megjelenő albumon. A kiadó – Byelobog/PHD – szerint pedig a Belus és a Det Som En Gang Var lemezek közé lehetne tenni a Fallen-t, ami elődeihez képest azonban összességében jóval több epikus hatást vonultat fel.

Viszont most vonatkoztassunk el a kiadói és egyéb szövegektől, hiszen a 20. század egyik fő vívmányának köszönhetően a hangok is gyorsabban terjednek, mint azelőtt, így hát már a megjelenés előtt képet kaphatunk arról, mire is számítsunk az új Burzum korongon: még több tiszta énekre, és a Burzum korai munkáinak hangulatához és a Belushoz képest is relatíve sok változásra. Ráadásul a Fallen ismét egy tavaszi lemez, világos színekkel – de most már beszéljen maga a zene (Jeg Faller).

Burzum- Jeg Faller (Fallen, 2010)

Ha valaki esetleg még többre kíváncsi, lehet kutakodni például erre, a világ szöges koporsójának háza táján.

A Varg Vikernessel kapcsolatos, szinte már kötelezőnek számító köröket pedig meghagyom másnak, valahogy nem hinném, hogy a Burzum kapcsán minden egyes alkalommal a ’90-es évek elején történtekkel kéne foglalkozni – szerintem a Burzum egész egyszerűen nem Gorgoroth, amit manapság szinte csak a balhék és Gahl-al kapcsolatos hírek (bulvársztorik?) éltetnek – akár egy jól megkomponált mainstream popbandát.

Végül egy tracklist a Fallen-ről:

1. Fra Verdenstreet
2. Jeg Faller
3. Valen
4. Vanvidd
5. Enhver til Sitt
6. Budstikken
7. Til Hel Og Tilbake Igjen

Justin K. Broadrick

Azonban kétségkívül a (tudtommal) 2004 óta működő Jesu a legkiemelkedőbb mindezek közül, a Silver EP, a Jesu névre hallgató 2004-es és a Pale Sketches 2007-es lemezek ott vannak a kedvenceim között – valójában minden kiadott anyagra igaz, hogy a bennük rejlő számok a tömény melankóliát keverik a Godflesh-ben megismert gitárhangzással. Jesut-hallgatni ilyenkor, ősszel a legjobb, avar-illat és köd mellett (már ha van még ilyen, lassan sem avar, sem pedig köd nem lesz már, legalábbis november előtt…) Az utolsó két kiadvány, az egy számból álló Infinity, amiben időnként Broadrick klasszikus, üvöltős hangja ismét felbukkan – és az Opiate EP mondjuk szerintem kevésbé erős – vagy inkább erősebben lehangoló, mint eddig, és rendkívül hangulatfüggő – bár ez alapvetően elmondható J. K. Broadrick műveiről, az újabbakra viszont mindez fokozottan érvényes.

Mindenesetre novemberre várható egy újabb adag cipőbámulós melankólia, méghozzá HeartAche & Dethroned címmel, a dupla LP és dupla CD kiadásban a bemutatkozó HeartAche EP és egy ezidáig kiadatlan album szerepel majd – méghozzá szintén 2004-ből, ami már önmagában is elég jó előjel – de győződjön meg róla mindenki a saját fülével, hiszen a lejátszóban az Annul című szám található, ami a második lesz a Dethroned korongon!

Jesu - HeartAche & Dethroned lemezborító

Pale Sketcher – Jesu: Pale Sketches Demixed

Nem is olyan rég jelent meg egy, a Jesu számok újragondolását tartalmazó lemez, ami tulajdonképpen Justin Broadrick egy új projektje, és egy jóval éteribb, ambientes hangképekből építkező, elektronikus alapú zenét tartalmaz, ami azért annyira nem komor, mint mondjuk a Final.

A Pale Sketcher lemezről is szóljon egy szám, méghozzá a Gone Now című, ami eredetileg Can I Go Now címre hallgat és természetesen a Jesu Pale Sketches című lemezén található:

Ha valaki szereti a Broadrick – stílust, valószínűleg ezeket is szeretni fogja, ha pedig nem, akkor vagy megszereti, vagy nem…

Ez a szám egyébként a 2004-ben megjelent To Violate the Oblivious című sorlemezen szerepel.

Az új és egyben utolsó anyag, a Portal Of Sorrow érdekességei közé tartozik, hogy az énekesi feladatokba Malefic mellett Marissa Nadler is besegített – a hölgy persze messze nem egy black metal torok, hanem egy jellegzetes amerikai singer-songwriter, de a dreampop jelzőt is láttam már a neve mellett, és állítólag elég ismert arrafelé.

Pozvakowski – Sferic Waves

A Pozvakowski. hosszabb várakozás után – 2007-ben jelent meg utolsó hangzóanyaguk, a Microtron – nemrég jelentette meg prky.ZX00 névre hallgató kislemezét, amit hamarosan, talán nyár elején kissé kibővítve CD formában is kiadnak.
A 7 inches bakeliten a Perky mellett szereplő, a surf rock zenekarok talán legjobbikától, a  Man Or Astroman? -tól feldolgozott Sferic Waves-hez készült most a videoklip, aminek apropóját Farkas Berci (akinek a hangját is hallhatjuk) űrbemenetelének 30. évfordulója adja.

A kiváló vizuális anyagot természetesen a koncerteken látható filmvetítésekért felelős negyedik Pozvakowski. tag, a számtalan archív anyaggal és 8mm-es kamerákkal dolgozó analóg filmes Szeredics szolgáltaja a videóhoz. A kisfilmben  minden benne van, amit a zenekar vetítéseiben annyira szeretünk. Elsőre a sok archív képkocka miatt retrónak tűnik, azonban egészen egyszerűen sokkal inkább kortalan.
A legtöbb zenekar esetében sokkoló, a világ brutalitását és negatívumait bemutató videóinstallációk helyett itt valami egészen mást kap az ember – a Pozvakowski. filmre szerintem a következő három jellemző illik a legjobban: ritmikus, játékos és ingergazdag.

The theme of the song is taken from Man or astroman. This cover has released on the "prky.ZX00" titled 7" vinyl in 2010.

Directed by: SzerediCs

Dedicated to the legendary space-surf band Man or astroman and Bertalan Farkas, the first Hungarian astronaut. He was launched into space on Soyuz 36 from Baikonur on May 26 1980.

www.pozvakowski.hu
www.myspace.com/pozvakowski

A nyárra várható CD verzión az Ozon által megkevert Pozvakowski. szerzemények mellett az első lemezről ismert, az utóbbi időben minden Pozva koncert zárásaként elhangzó, újragondolt Ext című szám élő változata is helyet kap majd. Várom is már nagyon, akár a bakelitet, amit kb. egy – másfél hét után tudtam csak meghallgatni, mert jelenleg nincs használható lemezjátszóm.

Pozvakowski. a weben: hivatalos oldal – facebook – twitter – myspace

Pozvakowski. – új 7″ Ep és CD hamarosan!

A pozvakowski. véleményem szerint kétségkívül Magyarország egyik legizgalmasabb és legszínvonalasabb zenei formációja, amit ezidáig három lemezen és számtalan, felejthetetlen élményt nyújtó koncerten érhettünk tetten. Instrumentális zenéjük egyszerre zajos és zúzós, emellett az energikusságot és a dinamikát mindig megőrizve kellőképp lebegős, kísérletezős is egyszerre.

Jelen írás aktualitását az adja, hogy December elején új kislemezzel jelentkeznek, amit egy teljes lemez követ majd (ez pedig tudomásom szerint multimédiás részt is fog tartalmazni), gazdagítva ezzel a zenei kalandozásokra és ínyencségekre fogékony hallgatóság érzékszerveit.

Az utóbbi koncerteken előadott új szerzeményük és elmondásuk szerint töményebb, zúzósabb, zajosabb zenére lehet számítani (persze mindez korábban sem hiányzott a repertoárjukból).

Egy kis ízelítő a Pozvakowski. zenei világából – az utolsó, Microtron lemezükről:

Tester - Pozvakowski

Első két lemezük, a Sinus és a Transistor egyébként szabadon letölthető weboldalukról: Pozvakowski.hu

További szerzeményeik pedig meghallgathatók a pozvakowski. myspace oldalán, vagy a dalok.hu-n.

A lemezeiket vegyétek meg, rendkívül korrekt áron hozzájuthattok a Pozvakowski nyspace boltjában, vagy bármelyik koncertjükön, amiből Decemberben lesz is rögtön kettő:

Pozvakowski koncertek a közeljövőben:

Callisto, Pozvakowski, Hton – Dürer Kert, December 13. Vasárnap
Dr. Beat, Pozvakowski,  Esclin Syndo, Dalkoid Sounds – A38, December 28.

Kapcsolódó bejegyzéseim:

Pozvakowski koncert – fotók, videók – Fekete Zaj fesztivál
Audiovizuális élmények a Pozvakowskitól

A washingtoni Novemthree egy Pythagumus Olaf Marshall által megálmodott “foresty neofolk”, vagy “forest folk” stílussal definiált formáció, amely hangulatos és magával ragadó kiadványaival azonnal megfogott a számtalan hasonló, manapság megjelenő rokon szellemiségű és zeneiségű csoportosulás által kiadott lemezek között.

Tulajdonképpen a hangszeres és zenei megfogalmazást tekintve valami hasonlót csinálnak, mint amilyen anno az Ulver második lemeze, vagy az Empyrium akusztikus kiadványai voltak, csak más tónusban, más színvilágban. Talán azt lehetne mondani, hogy az említett előadókhoz képest kevésbé északi, viszont a természet megidézése és hangulatának megjelenítése szempontjából hasonló zenéről van szó, ami nem válik unalmassá mondjuk negyven perc hallgatás után sem.

Színes, szép zene gazdag és természetes hangszereléssel, elmondásuk szerint az őszi levelek, erdők, a történelem és Hermann Hesse, Albert Camus, Carl Sagan, Richard Dawkins, Stephen Pinker, Henry David Thoreau írásai – könyvei, a filozófia, biológia, a madarak éneke és még sok más által inspirálva.

Ezen az oldalon a Novemthree szerzeményeinek nagyszerűségéről könnyedén meg lehet győződni.

Arrowwood

A szintén Washington állambeli Arrowwood Chelsea Robb vezetésével játszik a Novemtreehez némileg hasonló zenét, a hasonlóságnál egyébként többről is van szó, hiszen Chelsea Robb a Novemtree lemezein és fellépésein is közreműködik.

Akusztikus, folkos zenéjük szintén a csendes, nyugalmas alapokból indul ki, némileg andalító, kellemes női énekkel. Hatásként és inspirációként az erdőket, régi templomokat – kolostorokat, kastélyokat, a madárdalt, earl grey teát, művészfotókat, melankólikus költészetet jelölik meg, emellett az alábbi zenei hatásokat említik: In Gowan Ring, Mum, novemthree, Current 93, Dead Can Dance, Death in June, Unto Ashes, Gravenhurst, A Minority of One, Autumn Tears, Green Mistletoe, Legendary Pink Dots, Vashti Bunyan.

Arrowwood myspace oldal

Hallgatnivaló: Novemthree & Arrowwood split

Folk Aesthetic (1996-2006) néven megjelent, három lemezből álló, munkásságukat kiválóan összefoglaló kiadványuk tökéletesen tükrözi a fent említett hangulatvilágot, és egyaránt ajánlott a formáció iránt érdeklődőknek és a régi rajongoknak is, mert számtalan kiadatlan, es más verzióban előadott szerzeményük jelent meg rajta.

Hortobágyi László többi kiadványához hasonlóan ezek is letölthetőek a Gáyan Utteyak Orchestra honlapjáról.

A csapat két állandó tagból áll, a dobos/frontember Eric Wunder és az aktív katonai szolgálatot teljesítő Phil Mc Sorley énekes-gitárosból. Azt hiszem, erről aztán tényleg el lehet mondani, hogy War Metal, ami egyébként első teljes CD-jük címe is volt egyben, amit 2005-ben jelentettek meg, viszont még közel sem tartalmazott ennyire egyedi, karakteres zenét.

A Gin teljes egészét jellemzi egyfajta összetettség, ami nem válik eltúlzottá, mint a “progresszív” zenekarok egy részénél. Emellett változatos, izgalmas ritmikai megoldásokkal találkozhatunk, és természetesen a súlyos gitártémák is egységes színvonalat tartva vonulnak végig a lemezen, ami nem fullad unalomba a hosszabb játékidő ellenére sem.

Amit kiemelnék: a dobos, Eric Wunder játéka – kiemelkedően jó az egész lemezen, persze már maga a hangzás is rettenetesen jó. Ő játszott egyébként a budapesti Jarboe koncerten is, ahol szintén kiemelkedően jó alapot adott a hömpölygő zenének. Ha már Jarboenál járunk, érdemes megemlíteni, hogy ő is szerepel a lemezen, a Pregnant Insect című szerzeményben, ahol elég hasonlóan énekel, mint annak idején, a Swans Mother/Father dalában is tette.

A sok kiemelkedő szerzemény közül még a második számot emelném ki, ami a Dry Body nevet kapta a keresztségben, és tisztább, kántálós énektémákkal tűnik ki a black metal egyre szürkülő mezőnyéből.

Az Æthenor a Sunn O))) mágus Stephen O’Malley egyik zenei mellékhajtása, ahol kevésbé gitárorientált zenét játszik a drone, post-industrial, noise kedvelőinek nagy örömére. A “Faking Gold & Murder” címre hallgató új lemezen pedig David Tibet (ha valaki véletlenül nem tudná, Current 93) énekét is hallhatjuk, méghozzá a lemez teljes széltében – hosszában.