Muslimgauze

muslimgauze - jagheed zarbA Muslimgauze-t életrehívó Bryn Jones már tíz éve nincs köztünk, viszont rendkívül terebélyes, hátrahagyott életműve nagyon is él, hihetetlenül nagy mennyiségű, és hasonlóan jó minőségű alkotásokkal gazdagította a poszt-indusztrialis zenék kiapadhatatlan forrását. Ráadasul valami olyat hozott létre, ami a Muslimgauze színre lépése előtt nem igazán létezett, legfeljebb Hortobágyi László (Gayan Utteyak Orchestra) munkáiban volt tettenérhető valami hasonló zeneiség.

Persze az elektronikus és a keleti zenék keresztezésére már jóval a Muslimgauze előtt is sok kísérlet történt, viszont ezek nagy része többnyire simán besorolható a világzene témakörébe, míg a korábban EQ Oblique Graph néven alkotó Bryn Jones alapvetően az experimentális, indusztriális zene szálait szövögetve, kibontakoztatva és ezen belül egy saját formát kialakítva hozta létre kiemelkedően jo alkotásait.

A Muslimgauze lemezei egyben egyfajta társadalmi es politikai állásfoglalást is tükröznek, ugyanis leginkább a palesztinai arabok jogait hangsúlyozó, egyébkent manchesteri Bryn identitását nagyban meghatározták a palesztinok, és úgy általában a muszlimok, ha jól tudom, lényegében a palesztinokat tekintette “saját népének”.

Ez a hozzáállás pedig lényegében minden egyes lemezén tetten érhető, sajátosan megfogalmazott, eredeti, egyben lényegre törő lemezcímeivel és túlnyomórészt rövid leírásaival egyfajta üzenetet továbbított a hallgatói, és a világ felé.

A Muslimgauze lemezei – nem csak rendkívüli mennyiségüknél, hanem teljesen egyedi jellegüknél fogva – egy külön zenei univerzumot jelentenek, s ezen belül is számtalan mikrokozmoszt tár fel a hallgatók fülében és elméjében. A zenei megfogalmazás soha nem maradt egy szűkebb “stílus” keretein belül, az életmű inkább korszakokra bontható, egy-egy korszak sok esetben egy adott lemezkiadóhoz is köthető.

A saját stílusát erőteljesebben kibontakoztató, a keleti hangmintákat előtérbe hozó közép-korai lemezei, mint a Citadel, United States Of Islam,  az Extreme kiadó istállójában látták meg a napvilágot, a későbbiekben, úgy a kilencvenes évek közepe tájékán pedig már az experimentális, ambient, poszt-indusztriális zenék egyik legfontosabb kiadója, a Staalplaat / Soleilmoon keze alatt jött ki (és jön ki a mai napig) a legtöbb Muslimgauze lemez (tulajdonképp már korábban, a Citadel előtt is jelentek meg a Staalplaatnál lemezei)..

Az “Azad” lemezborítója (úgy tudom, ebből a cd-ből minden egyes darab más borítóval jelent meg):

Ajánlott oldalak:

About the Author

J. Ádám - zene és webmegszállott, természetfotós, viharvadász és zugfilozófus. Nem látod a friss cikkeket, fotókat? BlogIsztánt megtalálod a facebook-on, de ha jobban tetszik, kövess minket a Google+-on, vagy a rövidebb frissítésekért a twitteren!

2 hozzászólás to “Muslimgauze”

  1. […] Kapcsolódó oldalak: Írásom a Muslimgauze munkásságáról […]

  2. […] az abszolút mélyre hangolt basszusgitár időnként olyan hatást keltett bennem, mint a néhai Muslimgauze közép-korai lemezein hallható mély-alapozás. Az Urania ezidáig Carpathian Woodoo címmel […]

Leave a Reply