Scivias, Sturmast – Focus:Abyssi, Kék Lyuk

Sturmast - focus:abyssi

A Focus:Abyssi név szerinti fő fellépője a dán Of The Wand And The Moon volt, számomra azonban sokkal inkább a Scivias és a Sturmast volt az est két fő attrakciója – persze ez hozzáállásomnak is köszönhető, hiszen sokkal többre értékelem és jobbnak, eredetibbnek, izgalmasabbnak tartom a kritikusok által jobb híján neofolk és martial industrial címkék alá bepakolt, ám ennél jóval többet rejtő két hazai fellépőt, akik csalódást nemigen szoktak okozni a közönségnek.

A Focus:Abyssi második fellépője a békéscsabai Larnakh volt, akik a headliner formációhoz hasonlóan hagyományosabb értelmezésben vett neofolkot játszanak az ősök nyomdokain. Letisztult hangzás és a csend jellemző zenéjükre, ami véleményem szerint nem érvényesül olyan jól egy klubban, mint mondjuk valahol kinn a szabadban.
Az Of The Wand And The Moon koncertjéből nagyon keveset hallottam / láttam, de az igazság az, hogy az őket megelőzően játszó két hazai fellépő – természetesen itt a Sturmast és Scivias előadására gondolok – gyakorlatilag elég magasra tette a lécet, ami utánuk jött, inkább csak valamiféle levezetés lehetett – legalábbis nekem a két élményszámba menő koncert után kicsit sok is volt a már-már fesztiválba illő felhozatal, és egy bizonyos küszöbszint után valahogy több nem is fért már belém.

sturmast-koncert-focus-abyssi

A Sturmast kezdése külön öröm volt számomra, hiszen eredetileg a Moon And The Nightspirit lett volna az est felvezetője, (akik szerintem közel sem annyira erősek) és egyébként is elég rég láttam már (nem csak) Magyarország egyik legerősebb kísérletezős/industrial/martial formációját. Igazából fura egy helyzet volt, hogy előzenekarként jelentek meg, bár kétségkívül ez volt a lehető legerősebb nyitány, ami nem kis löketet és energiát adott a rendezvénynek már a legelején. A legutóbb általam látott fellépésükhöz képest talán nagyobb súlyt kaptak a hagyományos, organikus hangszerek, így összességében kevésbé rideg, azonban pontosan ugyanolyan erőteljes, emelkedett és picit (természetesen jó értelemben véve) dekandens, továbbra is erősen dobokra épül a mai Sturmast-zene. Erősen kiemelkedik a mezőnyből.

A továbbiakban pedig a Scivias lényegét próbálom meg valahogy érzékeltetni, bár ez nem olyan könnyű –  igazából részt kell venni egy élő fellépésen ahhoz, hogy valódi képet alkothasson róla a hallgató.

A Sciviasra mindig is igaz volt, hogy nem egy meghatározott műfajon belül működik – a mostani fellépés is ezt igazolta, kiválóan feszegették a határokat.
A minőség, mint mindig, most is magas volt, a zene / hangzás / hangszerelés együtthatóinak végeredménye merőben más, mint korábban – és valahol pont ez a Scivias által képviselt művészet lényege: egy stabil magra felépített, azonban mindig másképp végbemenő folyamat -minek nagy előnye, hogy soha nem válik igazán kiszámíthatóvá a történet.
Az állandónak tekinthető tartalom más- és más formában nyilatkozik meg – igaz, előfordulnak hasonlónak tekinthető fellépések, hasonlóképp hangszerelt koncertek – azonban soha semmi nem teljesen ugyanaz.
Ennek megfelelően egy Scivias koncert nem csupán jól előadott számok füzére, hanem egy kerek, összetartozó egész, aminek az egyes szerzemények csak építőkövei – ezek a számok minden egyes fellépés alkalmával új formában és új szereppel, új zenei- és szellemi kontextusban térnek vissza – legyenek azok régiek, vagy egészen frissek.

Focus:Abyssi - Sturmast és Scivias koncertvideók

About the Author

J. Ádám - zene és webmegszállott, természetfotós, viharvadász és zugfilozófus. Nem látod a friss cikkeket, fotókat? BlogIsztánt megtalálod a facebook-on, de ha jobban tetszik, kövess minket a Google+-on, vagy a rövidebb frissítésekért a twitteren!

Leave a Reply