Kiskun tájak: Peszéradacsi rétek, erdők

Ez a táj minden egyes látogatás során amellett, hogy kiváló természetfotós terep, amennyire csak lehet, kimeríti az idill fogalmát is egyben.

Kiskunság - a Peszéradacsi rétek

Nem egyszer jutottak eszembe Hamvas Béla mondatai eme rét-sorokat olvasva, vagy a lenyugvó Nappal szikronban feléledő, megszólaló élőlényeit hallgatva. Bár Hamvas általam olvasott könyveiben nem került oly előkelő helyre az Alföld, mint mondjuk a csonkaország határain túl, a tengerparthoz közel fekvő meszes / dolomitos sziklagyepek, netán a Dunazug-hegység egyes részei (a napos, fehér sziklás déli lejtőket nagyon szerette). Peszér környékén nincs hegy, még domb se, legfeljebb pár homokbucka, vagy kunhalom jelent kiszögellést – de az általa megidézett, metafizikával átitatott tájban feloldódás mindenképp jelen van a eme rétek mentén. Hozzá kell tenni: a jelenlét akkor “érkezik”, mikor az itt barangoló ember hangoltsága is megfelelő hozzá; s képes rátalálni a tájból / teremtett világból induló, de mindezek fölé kerekedő, varázslaton túli Létezés feloldásához vezető Útra.
Mert szinte minden adott hozzá. S nem a változatos élővilág / biodiverzitás okán, s nem is a kiskun táj eme részének relatíve kisszámú lakossága végett. Nem a városból elvágyódó “romantika” teszi naggyá ezt a helyet; sokkal inkább az a képessége, ami lehetőséget ad a magunkba mélyedésre. Pedig csak egy puszta ez, bár nem oly sík, mint a déli folytatás, vagy a Hortobágy – és sem sztúpa, sem templom, sem más, ember által szakrális célból épített szent liget nincs erre. De nyitott szívvel Szent Ligetté, utat kereső pusztává válik ez az erdőfoltokkal szabdalt, a lélek számára gáttalan, végtelen táj.
Végtelensége sem kiterjedésére vonatkozik – mert bár horizontálisan nagy területet átívelő tájegység, de mégsem akkora, mint nagykun testvérének közepe, vagy valamely középhegységünk sok száz méter fölé magasodó hegy-gyűrűje.

Út persze van itt bőven, letérni róla az élővilág zargatása végett nem ajánlott – de nem is feltétlen szükséges: visz magával, de egy idő után azt érzed, hogy te írod az utat, s az megnyílik előtted, majd visz befele, olyan helyekre, ahol nem minden nap jársz.

A következő hivatkozáson megtekinthető egy utak szelte tájkivágat, ami a Peszéradacsi rétek puszta / erdő közti részét képileg szemlélteti: http://kiskunsagi-puszta-turak.blogspot.hu/2015/06/peszeradacsi-retek-erdo-nyari-termeszetfotok.html – de itt, Blogisztánban is van egy korábbi sorozat: a hófödte peszéri táj 2012 februárjában. Az utóbbi évek messze legszebb havazását tapasztaltuk meg ekkor, a borókák, rétek, tölgyerdők közt igazán emlékezetes sétát téve.

Leave a Reply