Szeptember végén: hőhullám, szupercella, séta a Dél-Alföldön

Szupercella, lecsapó villámok 2015.09.20. Dél-Alföld

Lecsapó villámok – szupercella, 2015.09.19-20. Bordány

A 2015-ös év nem kevés hőhullámban részesített minket, ráadásul az utolsó szeptember közepén zúdult ránk. Az ősz első hónapjának vége 30-35 fokos meleggel köszöntött a Dél-Alföldön, Bordányban, gyerekkorom (s egyben fel-nem-nőtt-korom) meghatározó településén. Sajnos rég is jártam Otthon, és nem is egy vidám hazalátogatás keretében jártam köreimet – a számtalan régi emlék és a jól ismert (bár picit megváltozott, de nem negatívan) környezet viszont marasztalt, nehéz is volt visszajönni a betondzsungelbe.

Első nap egy kisebb sétát tettem az utcák, tanyák, barackosok közt, ahol a pillanatnyi közhangulat kissé más volt, mint gyerekkoromban – a pár kilométerre cirkáló katonai helikopter jó szimbóluma volt eme hangulatnak (nincs messze Röszke, ekkortájt volt a rendőrdobáló akció is.) Persze az élet nem állt meg, a környék szorgos népe hatalmas csomókban pirosló fűszerpaprikát szüretelt, az utakat bálázógépeket vontató traktorok szelték, a község “zöldterületeit” (szerencsére minden ház előtt az van, sok virággal, az Alföldön vagyunk) és portáit a lakók gondosan tisztogatták. Munka és idill – valahogy itt nem válik úgy szét, mint mondjuk Pesten az utcaseprés esetén. Több, mint élhető település – életszagú, mesterkéltségmentes vidék. A határban bár kisebb foltokban maradt pár erdő és láprét – a jellemző tájképet a földek, tanyák nyújtják. Minden roppant otthonos.

Végül aztán a hőséget záró hullámzó hidegfront is Bordányban ért – amit természetesen a legkevésbé se bántam – s mint később kiderült, ráadásul tán az ország legnagyobb szupercellája garázdálkodott felettem.

Nem volt ismeretlen számomra ez a jelenség – úgy 5-6 évesen lehettem résztvevője először igazi dél-alföldi zivatarnak, akkor a szomszéd faluban, Üllésen csapott a kövesútba a ménkű. Később egy villámárvizes éjszakai zivatar égett bele a memóriámba – csak lestem, hány villám cikázik percenként a nyárfákon túl (30-40 villám / perc lehetett – talán 2011-ben, egy Budapestet is beterítő MKK alkalmával láttam újra olyan pazar villámparádét.) A zivatar-fertőzöttségem is itt, valamikor a 80-as években válhatott véglegessé. A beázó mennyezet emléke is élénken megmaradt – alighanem egy kiadós MKR okozhatta az amúgy kiváló vályogház beázását – lehet, pont a fentebb említett villámgazdag est.

2015. szeptember 19-én estére várható volt heves zivatarok, zivatarláncok kiépülése – napközben jó előjelek is megjelentek az égen (Altocumulus castellanus – vagyis tornyos középmagas gomolyfelhők formájában).

Később túl sokat nem kémleltem az eget, azonban este 9 körül a tejutat néztük, majd konstatáltuk, hogy bizony kezd borulni – de a viharvadász-ösztön akkor nem kiabált nekem, hogy légy résen – pedig mint kiderült, alaposan benne voltunk a slamasztikában, igen esélyes volt a helyzet egy alapos zivatarozásra (a GFS modell szerint délen ~20 m/s lehetett a szélnyírás értéke, ami szépen adta a lovat a szupercella- vagy MKR-képződés alá.)

A felhősödés után nem kellett sokat várni – dél / délkelet felől szépen elkezdett az ég pislákolni – bár a radart elnézve úgy gondoltam, szépen elcsusszan alattunk a friss konvektív képződmény – első körben valóban így is történt.
Ettől függetlenül csak felmentem az erkélyre, és nekiálltam kattogtatni – állvány nem volt nálam, az erkélyről mégsem lehetett igazán jól rálátni a zivatarból cikázó villámokra, viszont az egyik ablakból már igen, itt stabilan el is sikerült helyezni a fényképezőt, beállítottam a hosszú záridőt, vártam. Egy utcai lámpa + villanyvezeték pont útban volt, viszont a kütyübabrálás közben szépen kifejlődött egy újabb zivatarcella, ami már távolról meglepően intenzív, ropogós lecsapó villámokat kezdett el szórni.
El is indult a hosszúexpozíciós őrület, és úgy 20 perc múlva egy gigászi zivatar közepén találtam magam – és az egész környék, Bordányt, Szegedet beleértve – s szerencsére ezúttal én is meg voltam hívva a buliba, ami feledhetetlenre sikerült.
Szeptember van? Májusban nem láttam ilyen intenzív zivatart, ráadásul “csak” emelt konvekcióból is született (na jó, ott volt a kalocsai szupercella, ami alighanem 2015 legkeményebb zivatara lehetett – de aztat nem láttam, egy másik májusi alföldi zivatart már igen, de az ennyire nem volt mérges).

A radarra nézve szinte egyértelmű volt, hogy szupercella van felettem – plusz a viharvadász barátaimmal történő gyors eszmecsere is ezt támasztotta alá. A struktúráját sajnos nemigen láttam, azonban az erejét rendesen fitogtatta – ablakot rengető lecsapó villámok és (locsolás utáni) felhőszakadás formájában. Legalább egy órán át kaptam ezt a látványt – elég is legyen most már a szövegből, meséljen az elkapott / házhoz jött szupercellás zivatar:

Végül jöjjön pár videó – a nem gyenge villámtevékenységet a villám videók némely szakasza jobban visszaadja:

(Ahogy fent írtam, sajna néhol a lámpa + kandelláber kombó elég sokat ront az összképen, viszont a nagy műfényt a villámok zöme sikeresen legyőzte.)

Leave a Reply