Szupercella, heves zivatarok, hidegfront – 2015.07.08.

Heves, nagy csapadékú HP szupercella gyalulta végig Magyarország északi felének jelentős részét 2015.07.08-án. A zivatar – és a nyomában kialakuló zivatarláncok, mkr-ek egy erős hidegfront hatására alakultak ki, 38 fokos kánikulát követően.

A 2015-ös konvektív szezon ha nem is oly sűrűn, de felmutatott már néhány igen látványos jelenséget – elég a május elején / közepén Alpokalján, vagy Kalocsa és Vásárosnamény környékén elkapott szupercellákra gondolni, de a télies, “heves hózáporos” / hózivataros áprilisi szezonnyitás sem számított gyengének.
Számomra az év első, közelről dokumentált szupercellája az a Bakony-Budapest vonalon közlekedő “gyorsvonat” volt, ami sokak számára tette emlékezetessé (alighanem sokaknak nem pozitív emlékeket jelent a vihar általi pusztítás) július 8-át. Kidőlt fák, leszakadt villanyvezetékek, leálló vasúti közlekedés – csak néhány példa az okozott károkról.
Idén egyedül ezen a napon adott egyedül 3-as szintű figyelmeztetést és riasztást az Országos Meteorológia Szolgálat heves zivatarra / felhőszakadásra, a jelzés egyértelműen indokolt volt – a jelentős mennyiségű csapadék mellett helyenként brutális szélrohamok kísérték az alaposan meghízott szupercellát: Agárdon, akkori megfigyelőhelyemtől pár kilométerre például 126km/h volt a legmagasabb széllökés.
Pár szóban az időjárási helyzetről: július elején egy jókora anticiklon okozott kánikulát, hőhullámokat Európában – így Magyarország levegője is már-már az elviselhetetlenségig melegedett. Július 6-án már közeledett az a hidegfront, ami később felszámolta a hőséget – a front az Alpok felett behullámzott, így alapvetően több hullámban érte el a Kárpát-medencét (a hullámzó hidegfrontok jellemzően ) Július 8-án reggel pedig az alpesi zivataroktól elszabaduló hűvösebb légáramlatok egy része megindult kelet felé, majd a Bakonyban tartósabb összeáramlást, konvergenciát okozott. Ekkor ott már szépen megindult a konvekció, a kora délutáni órákban mindez jól követhető volt a radaron is – gyorsan összepakoltam hát magam, kinéztem egy vonatot, és elindultam Velencére, ahol némi kilátás mellett fedezékre is lelek – ilyen előjelekkel gondoltam, inkább nem a pusztába megyek vihart megfigyelni :) (Ez mindenképp jó döntésnek bizonyult, hiszen mkr-eket, zivatarláncokat láthattam volna, de erről a gigászi szupercelláról biztos lemaradok, ha délkeleti irányba indulok.)

Vonatozás közben egyre szürkülő égre lettem figyelmes – a radarra nézve pedig elképesztő látvány fogadott, hatalmas vörös paca készült bevenni a Velencei-tó környékét – kicsit izgultam, hogy remélem, még elkapom, de szerencsére vonatom időben odaért (…talán ez lehetett az egyik utolsó, Székesfehérvár és Budapest közt közlekedő vonat kb. éjfélig). A tó felől az állomásra visszaáramló strandolók tömege egyértelműsítette, hogy a tavi viharjelzés is maximumra kapcsolt – odaérve még elég sok embert próbáltak jobb belátásra bírni, és kiterelni a hőségben minden bizonnyal roppant üdítő vizű tóból. Nem hittek nekik, még akkor sem, amikor kezdett formát ölteni az érkező fenevad arcus-gallérja, látványos struktúrát öltő peremfelhője. Nem volt kétségem afelől, hogy itt perceken igen komoly pofont fogunk kapni a Természettől. Mikor megérkezett a gust front első lökete, már a fürdőzők is elhitték, hogy ez itt nem játék, és szinte másodperceken belül szépen kiszaladtak az egyre hullámosabb tó vizéből. Ezek után meg is érkezett a fő attrakció – maga a szupercella RFD-je (hátoldali leáramlás) tette tiszteletét a megfigyelőhelyem környékén – annak peremfelhője, kifutószele, majd csapadéka egyaránt megajándékozott néhány adrenalinban gazdag perccel (videófelvétel elindul, és majd’ 10 percig megy.) Az erejét jól szemléltette a kb. falfelhő környékén, illetve attól valamelyest közelebb keletkező porvihar – nehéz volt megbecsülni, hány m magasba is kavarta a port, mindenesetre elég látványos volt… és, pár perccel később elég csikorgós is – hisz nem kevés homok csapódott a fejemre (utána mentem is szemet / fület / fejet mosni.)

Közben, hogy az állványt véletlen se vigye el a szél, azt felkapva folytattam a filmezést – hát nem volt könnyű stabilan maradni, hiába volt felettem tető, előttem némi korlát… A szél tombolása eltarthatott úgy 6-8 percig (a dörgéseket alig lehetett közben hallani), majd hamarosan kirajzolódott a hátoldali leáramlás csapadéksávja is – igen, a következő csapás. Részben fedezékben voltam, de így is alaposan átázva vettem fel szélkabátom.
Amire pár órával korábban még gondolni se mertem volna: a 38 fokos hőségből hirtelen úgy 28 lett.

Videóm a heves szélrohammal érkező szupercelláról

Második, harmadik felvonás, MKR-ek az Alföldön

A konvektív eseményeknek ezzel nem lett vége. D, DNY-i irányból zivatarláncok épültek fel, megfestve az érkező front vonalát – Velencéről is lehetett látni a távolban emelkedő Cumulonimbus tornyokat és üllőket, miközben még az előző cella üllő-maradványának mammái lógtak a fejem fölött.
A radarra és a katyvaszos égre pillantva aztán újabb keletkezés jeleit véltem felfedezni – a következő felvonás sem volt csúnya, alighanem megtekerte őt is a szélnyírás, illetve egy falfelhő is megbújt tőlem kb. ÉK-i irányban – sajnos nem sikerült rendesen rálátni, de azért meglett.

Miután ez a cella is elhaladt, közben Budapesten és attól délre talán a sokadik zivatar tűnt fel, egy kis csend után ismét egy szebb felhőalap körvonalazódott nyugati irányból – és igen, ő is “gyanús” volt.
Jómagam pedig gyanútlan: 21 óra előtt elbaktattam a vasútállomásra, ahol a várakozóktól a “nyitva-e a pénztár?” című kérdésemre azt a választ kaptam, hogy “…pénztár? Vonat sincs!” S valóban, még sok órán át nem közlekedtek a vonatok a délutáni szupercella által letarolt Balaton – Budapest vonalon. Közben a még mindig aktív légkörben folyamatosan születtek – vándoroltak a zivatarcellák, folyamatos villámlással megfestve a meglehetősen szürreális hangulatot.

Kapcsolódó cikkek, tanulmányok, beszámolók a hőségzáró szupercellás helyzetről:

Leave a Reply