Yawning Man – pszichedelikus space rock a sivatagból

Yawning Man - Vista Point

Instrumentális desert rock Yawning Man módra


A Yawning Man még a ’80-as évek közepén alakult a californiai Palm Springsben, bár ezidáig mindössze két teljes albumot jelentetettek meg. Összességében 4 hangzóanyagról beszélhetünk öt korongon, a Vista Point című nagylemezre felkerült első két anyaguk: a Rock Formations CD és a Pot Head EP, a legújabb, 2010-ben megjelent lemezük pedig a Nomadic Pursuits címre hallgat – a The Birth Of Sol pedig korai demókat tartalmaz.  Mindez ennyi idő alatt (kb. 1986 óta) nem számít túl soknak, a zene azonban nem akármilyen.

Nézzük először a kötelező formaságokat – mivel a zenerajongók nagy része erősen kötődik a különböző címkékhez, melyekből ma már Dunát,  Tiszát lehet rekeszteni, és sajnos általában bármilyen zenéről is legyen szó, amit még nem ismernek, megkérdik, “milyen stílusban nyomják?”, és ha érdekli őket az adott műfaj, akkor ok, ha meg nem, akkor mellékes.

Ha feltétlen el kell helyezni a Yawning Man zenéjét a nagy kategóriafán, akkor valahol a pszichedelikus rock törzsére helyezném. Ezen belül pedig a desert rock, space rock meghatározásokat és a surf rockot szokták emlegetni, ha   szó esik róluk – ettől függetlenül a desert rock műfajon belül teljesen más zenét játszanak, mint pl. a szintén ide sorolt Kyuss, Unida – mert itt nem a vaskos gitárokról van szó, hanem a lebegésről – és (itthon legalábbis) inkább stoner-ként szokás hivatkozni a két csapatra.  A surf talán a hangzás és néhány megoldás kapcsán kerülhet szóba – a gitártémáknál felüti a fejét egyszer-egyszer, a ritmusképletekben ettől függetlenül ez nemigen érzékelhető – mindenesetre olvastam már olyan zeneblog-bejegyzést [ TheSirensSound ], ahol többek között a Man Or Astroman? (és Secret Cheifs 3) rajongóinak ajánlották a zenekar kitűnő lemezeit.

Elvarázsol, magával (magába) ránt, megfesti még az eget is, ha hagyjuk…
Nem válik unalmassá, és nincsenek töltelékszámok – viszont nem akarja megrengetni a világot, a zene szelíden simul a hallgató fülébe. Csendes öröm bárminemű hivalkodás és sikerhajhászás nélkül.

Nekem talán ez a zene írja le legjobban az örömzenélés fogalmát.

Nomadic Pursuits – a 2010-es lemez

A Rock Formations (számomra ez a csúcs tőlük) és Pot Head lemezekre sem lehetett azt mondani, hogy ne lenne maximálisan nyugis, illetve homogén a hangzást és a szerzeményeket tekintve, azonban az új korongra ez hatványozottabban igaz. Elsőre nem fedi fel magát, nem tárul fel oly gyorsan, nem adja magát egyből, mint korábbi testvérei – nem jönnek elő mélyebb hallgatás nélkül a Zenében rejlő brilliáns pillanatok – sokkal mélyebbre vannak ágyazva, de ott vannak, a zenei unikumokat kedvelőknek mindenképp érdemes ezen rejtett aranybánya minden gödrébe bemerészkedni, így szinte garantált, hogy az alapos merülés igen szép ajándékokat fog eredményezni!

A régi / mostani tagok egyébként az alábbi bandákban játszottak / játszanak még: Kyuss, Fatso Jetson (a műfaj másik itthon legalábbis – kevésbé ismert, de annál meghatározóbb csapata), Sort of Quartet, Oddio Grasser, Queens of the Stone Age, Across The River

2010-es turnéjuk alkalmával sajnos hozzánk nem jutottak el – a legközelebbi koncertjük a bécsi Arenaban volt.

Győződj meg róla:

A Yawning Man hivatalos weboldala: http://www.yawningman.com/
Mélyebb ismerkedés a hangokkal: http://carlinhosdeipanema.blogspot.com/2009/10/yawning-man-2007-vista-point.html

Szabadon letölthető Yawning Man koncertek: Archive.org/ Live Music Archives / Yawning Man

Yawning Man – CD borítók, képek:

About the Author

J. Ádám - zene és webmegszállott, természetfotós, viharvadász és zugfilozófus. Nem látod a friss cikkeket, fotókat? BlogIsztánt megtalálod a facebook-on, de ha jobban tetszik, kövess minket a Google+-on, vagy a rövidebb frissítésekért a twitteren!

Leave a Reply